Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

PRÉKOPA Ágnes: Tarján (Huber) Oszkár szecessziós ékszerei

nyünk két további Tarján-ékszerc, melyeket a hazai művészettörténet-írás a magyarországi szecesszió jelentékeny darabjaiként ismer, ugyanebbe a sorba tartozik. A hullámzó hajú női fejjel, opálokkal és zománccal díszített szaru fésű (ltsz.6825.) és a rcpülőhalat ábrázoló azsúrzománcos függő (ltsz. 6826.) előzménye az 1898-as párizsi Salonon szerepelt.

15 Lalique opálos és zománcos szarufésűjét három női fej díszítette, (4. kép) s ezt a megoldást igen eredetinek találta a kiállításról az Art et Décoralion hasábjain beszámoló Henri Vcvcr, Lalique egyik legnagyobb riválisa.

16 A Vcvcr által "nagyon japánnak" tartott repülőhal szintén egy szanifésű dísze volt. (5. kép) Ez utóbbi érdekessége, hogy nem a körvonalakat vésték bele a tárgy felületébe, hanem az általuk határolt mezőket, s ezekben a mélyedésekben van a festés. A sajátos eljárás Vevcr-nck a zománcozásra előkészített rekeszeket juttatja eszébe,

17 s Tarján Oszkár is így gondolkodhatott, amikor Lalique egy kevéssé sikerült művét sokkal szerencsésebb megoldással azsúrzománcos függőként alkotta újra. René Lalique a százdforduló iparművészeiének olyan formátumú egyénisége volt, akinek a hatása alól aligha vonhatták ki magukat a kortársak. Györgyi Kálmán írta az 1900-as világkiállításról: "Lalique ékszereivel egy új iskolát teremtett. A többi francia ékszerész, majdnem kivétel nélkül, több-kevesebb sikerrel, Lalique genre-jében dolgo1. "A jour zománcos ékszerek aranyból. Drágaköves, faragóit fésű számból. Tervezte és készítette Tarján Oszkár." Magyar Iparművészet, 1905. 28.p. (A karácsonyi kiállítást követően az Iparművészeti Múzeum megvásárolta a sznnifésűt és a repülőhalas függőt, ltsz. 6825, ill. 6826.)