Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

PRÉKOPA Ágnes: Tarján (Huber) Oszkár szecessziós ékszerei

2. René Lalique: Nyakék (IM llsz. 4541.) zik. Ezek között legnevesebb Vever, - utána következik Sandoz, René Foy, Fouquet, Boucheron stb."

18 Lalique darabjainak konkrét hatására is sok példát lehetne felsorolni. A három női fejjel díszített fésű például Orazit, a Maison Modemé tervezőjét is megihlette,

19 (6. kép) ő azonban sajátosan átfogalmazta a motívumot: a formák élesek és kemények, a fejek groteszknek hatnak a Lalique-mfí kiegyensúlyozott dekoradvitásához képest. Tarján nem visz egyéni ízt az említett munkákba: művei tulajdonképpen Lalique-ékszcrck, amelyek Magyarországon készültek. Ezek a franciás ékszerek az európai szecesszió legjellegzetesebb toposzait villantották fel. A szeszélyesen kanyargó növényi inda, a végtelenül hullámzó női haj mellett ilyen a páva motívuma is, amelyet a hazai közönség jellegzetesen magyarnak láthatott, jóllehet az Európa-szerte kedvelt szimbólumok közé tartozott.

20 A japanizmust pedig a repülőhal mellett a Lalique által különösen kedvelt műfaj, a díszfésű is képviseli igaz, eléggé áttételesen. A japán hatásoknak ugyanis fontos szerepük lehetett abban, hogy a díszfésű a századforduló ékszerművességének egyik legjelentősebb műfajává vált.

21 Semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek a motívumok magyar ékszereken is megjelentek, minden bizonnyal fontos hatást gyakoroltak a közönségre és a kortárs iparművészekre is. Tarján Oszkár azonban nem közreműködő, csupán közvetítő volt ebben a folyamatban.