Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

PRÉKOPA Ágnes: Tarján (Huber) Oszkár szecessziós ékszerei

PRÉKOPA ÁGNES TARJÁN (HUBER) OSZKÁR SZECESSZIÓS ÉKSZEREI A fiatal Hubcr Oszkár,' aki már 1897-től az Iparművészeti Társulat tagja volt,

2 25 évesen, az 1900. évi karácsonyi kiállításon hívta fel magára a figyelmet. Az egykorú kritika említést tesz az ifjú iparművész Wartha Vince műhelyében végzett zománcozási kísérleteiről is, és részletesen beszámol a különféle újfajta zománcokról. A cikket író Diner-Déncs József azonban kitér Hubcr tcrvezésbcli hiányosságaira is.

3 Hubcr sokirányú technikai érdeklődéséről tanúskodnak 1901-ből származó maratott rézedényci, melyek képét a Magyar Iparművészet is közli.

4 Kirobbanó sikert azonban magyaros ékszereivel arat ugyanezen év őszén, a Szegeden rendezett iparművészeti kiállításon.

5 A darabok dekoradvitása a formák egyszerűségéből és a síkdíszítménnyé redukált motívumok alkalmazásából fakad: a filigrándrót által kirajzolt lendületes körvonalakat élénk színű zománcok töltik ki. (A filigránzománc technikája szintén magyar hagyományokat idéz, a sodronyzománcra utal.) A motívumkincs legfontosabb forrása minden bizonnyal Huszka Magyar ornamentikája volt, amely alig néhány évvel korábban jelent meg.

6 A szűrhímzések jellegzetes virágait variáló fonnák vagy a "vitézkötés" fonását utánzó díszítmények egy-egy jellegzetes példája gyűjteményünkben jelenleg is megtalálható: az elsőt a 6820., a másodikat a 6821. ltsz. függő képviseli. Minden ékszert egy-egy önálló motívum alkot, amelyeket ismételve nagyobb tárgyak díszítésére is használ a művész, pl. zománcos csészék szélén.

7 E munkák hazai sikeréről tanúskodik az 1901-cs állami érem,

8 a nemzetközi elismerést pedig a torinói világkiállítás hozza el a fiatal iparművész számára: még maga Lalique is vásárol darabjaiból,

9 a zsűri pedig aranyéremmel tüneti ki. Érdekes, hogy a torinói zsűri úgy látja, Hubcr Oszkár "ügyesebb tervező művész, mint aminő zománctechnikus".

10 Eme a megállapításra azonban rácáfol, hogy ezt a sikeres sorozatot nem követi újabb, átütő erejű ötlet. Az Iparművészeti Társulat 1902. évi karácsonyi kiállításán szereplő magyaros ékszerekről megállapítja ugyan a kritika, hogy Hubcr "művészete szemlátomást fejlődik",

11 ez azonban további igazolásra szonil. Az 1904-es karácsonyi kiállításon szereplő ékszerek új stílust mutanak. Éber László megjegyzése szerint "francia ötvösök híres ilynemű munkáinak hatása alatt keletkeztek".

12 Ezt részletesebben nem fejti ki, de a kortársak emlékezhettek c tárgyak előzményeire, René Lalique ékszereire, melyek közül az egyik már akkor is múzeumunk gyűjteményének darabja volt. A Magyar Ipannűvészctbcn reprodukált ékszerek

13 (1. kép) között ugyanis az egyik függő Lalique komlóindás nyakékének (ltsz. 4541.) egy kiemelt motívuma (2. kép). A pávás darab szinte a legapróbb részletekig megegyezik Laliquc-nak azzal a függőjével, amelyik az Ari et Décoration 1900-as számának műmcllékletén látható.

14 (3. kép) Gyűjtemé-