Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

FERENCZY Mária: A modernizáció megjelenése a századeleji kínai ábrázolásokon

által megjelenített mindennapi emberek, mint mitikus hősök és így tovább. Ezért eltekintettem a képek besorolásától az egyes kategóriákba. 7. A hagyományos kínai időszámítás szerint a dátum a hatvanas ciklus jegyeivel adott évmegjelölés (zsen-ce, látható külön a táblázat jobboldalán) után a dinasztia nevének, majd a császár uralkodási periódusának és a periódusban az év sorszámának megjelöléséből áll. ASzüan-t'ung periódus (az utolsó kínai császár uralkodása) 1909-ben kezdődött, a negyedik éve tehát 1912, amely viszont a császárság 1911-ben bekövetkezett bukása után valójában a Kínai Köztársaság első éve volt. V.o. HUANG, Pierre: Concordance des chronologies néoméniques chinoise et européenne. Chang-hai 1910. 346. old. — Föltehető, hogy a képet az időszerűtlenné vált dátummegjelölés miatt nem adhatták el a maga idejében, viszont munka terméke, írott papír, továbbá istenábrázolás lévén, nem válhatott makulatúrává, mint Európában a haszontalan papíros, de eladni csak akkor tudtak belőle, ha olyan vevő akadt, aki a kalendáriumot nem használja, a feliratot pedig nem érti. így történhetett, hogy a volt hadifogoly hazatérőben, 1920-ban vagy 1921-ben még vásárolhatott belőle. 8. E védó'istenségek nevei között, az évmegjelölés alatt (jobbról balra) sorakoznak a hónapok nevei és a hónap hosszának megjelölése (a kis hónap 29 napos, a nagy hónap 30 napos), alatta pedig a földművelő naptár periódusainak és kezdőnapjaiknak megjelölése (a táblázat „belelóg" a párkányba, ezért az alsó írásjegyek olvashatatlanok). 9. Értelmezésük: a Menny Déli Kapuja (Nan T'ien Men — a Menny kapuján); Mintha jelen lenne a Tisztelt Istenség (King Sen zsu cai — az előbbi alatt); Mintha jelen lenne Ómagassága (zsu cai k'i sang — a párkányon). Az utóbbi kettő Konfuciusz mondására visszavezethető formula (Lun jü III.12. — Magyarul: Kínai filozófia. Ókor I.kötet. Fordította TOKÉI Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest 1962. 63.old.: „Áldozván őseinek, mintha csak jelen lennének..."). 10. Értelmezése: Jót mondj (rólunk), amikor fölszállsz az Égbe, hozz szerencsét, amikor leszállsz e világba! (Sang t'ien jen hao si, hia kie kiang he sziang). 11. A tiszteletére bemutatott áldozatokról, „búcsúztatásáról" a tizenkettedik holdhónap 23. napján (többek között: száját megkenik mézzel és pálinkával, hogy az Égben csak jót mondhasson a családról), majd — képének elégetésével — útra bocsátják, hogy jelentést tehessen a Jádecsászárnak), „fogadásáról" v. ö. TUN LI-CHEN: 98.old., BREDON—MFIROPHANOW: 73-78.old. E szertartás ábrázolása, szintén újévi képeken: CHPP 1988: 80.SZ.; ALEKSZEJEV 1966: 25.old. (6.sz.). 12. A különböző méretű, többé-kevésbé lópataalakú, öntött ezüsttömbök a felhalmozás, kincsgyűjtés legfontosabb eszközei voltak, ezért lettek a vagyon, a gazdagság jelképei (V.o. WILLIAMS: 7276.old.; EBERHARD: 105-107.old.), a többi ritka, nehezen megmunkálható és megszerezhető vagy mesebeli tárggyal együtt (Vö. WILLIAMS: 157.old.; EBERHARD: 161-162.old.). 13. Egy további hasonló darab, de már a Kínai Köztársaság 21. évéből (1932): PRUNNER, Gernot: Papiergötter aus China. Im Selbstverlag Hamburgischer Museum für Völkerkunde. Wegweiser zur Völkerkunde. Heft 14. Hamburg 1973. 8. tibia, c) kép. — Mindegyik képen másként helyezték el a több-kevesebb felhalmozott drágaságot, de ezek a. részletkülönbségek lényegtelenek. Lényeges eltérés viszont a CHPP 1988: 2.sz. képen, hogy az istenséget a felesége nélkül ábrázolták (a naptár szintén 1905-ös). DUBOIS anyagában (106—119.old. 48— 57.sz.) mindkét változat előfordul, számos különféle egyéb istenség ábrázolásával kombinálva, 1932 és 1942 között Kína különböző részein készült újévi képeken. 14. A három világ: a múlt, a jelen és a jövő; a tíz irány: a fő- és mellékégtájak, valamint fent és lent; tízezer: az összes. 15. Értelmezése: A Mennyekből érkezik a boldogság (Hung fu cö t'ien lai). 16. Vö. ALEKSZEJEV 1966: 157.old. (kínai mestere segítségével értelmezte a képet és funkcióját).— Ilyenféle oltár látható (egyszerűbb felirattal) újévi képen ábrázolt jelenet színhelyén: ELIASBERG: 52.old. (27.sz. — esküvői szertartás), UNTERRIEDER: 42.old. (a szabadban). 17. Megfigyelhető, hogy hat egymás mellé illesztett téglányalakú részből állították össze a nyomódúcot a fekete kontúrok és a felirat nyomásához. A színek dúcai nem ugyanolyan alakú és méretű részekből állnak, mivel nem volt rájuk szükség a kép teljes felületén. Erről az eljárásról ld. VAN GULIK, Robert: Sexual Life in Ancient China. E. Brill. Leiden, 1961. 323. old. 18. Legrégibb lejegyzése a Huai-nan-ce című munkában maradt fenn (i. e. I. század). 19. Ez a hagyományos festészetnek egyik jellegzetes kompozíciós alapelve, amely a Déli Szungkori festészeti kánonok (XII-XIII. század) megalkotása óta ismeretes. 20. Az istenek később megkönyörültek a házaspáron: csillaguk a Tejút két oldalán ragyog ugyan, de évente egyszer, a hetedik holdhónap hetedik napján a szarkák hidat vernek a Folyó fölött, és ők találkozhatnak — ez az asszonyok ünnepe. Vö. BRED ON^ÍITROPHANO W: 370—376.old.; TUN U-CHEN: 59.old. A történetnek ezt a mozzanatát gyakrabban ábrázolták új-