Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 10. (Budapest, 1991)
SZILÁGYI András: Egy diplomáciai ajándék a 17. századból
8. Díszserleg. A nürnbergi polgárok ajándéka I. Mátyásnak, a Német-római Birodalom császárának 1612. július 3-án. Elpusztult. Egykorú tollrajz. Nürnberg, Városi Levéltár. hez fűződő szálakat próbálta tehát ily módon szorosabbra fűzni. II. Rudolf halálát, 1612 januárját követően azonban, mint láttuk, a nürnbergi politikát, annak céljait nem ez a törekvés hatotta át. Ellenkezőleg, diplomáciai lépéseinek fényében világosan, s egyértelműen rajzolódik ki az a szándék, hogy a császári cím várományosának tekintett, majd - június 13-án - ténylegesen trónra került új uralkodót, Mátyást biztosítsa támogatásáról, alattvalói hűségéről. Itt, ezen a ponton merül fel újra, s válik igazán izgalmassá a kérdés : vajon a kézenfekvő, a leginkább posszibilisnak látszó feltevést csakugyan kizárják-e az eddig ismert tények és adatok, vagy ellenkezőleg, e hipotézis összeegyeztethető-e az utóbbiakkal. E probléma kapcsán érdemes utalnunk a történeti - s általánosabban, mindenfajta filológiai - kutatás módszerét illető egyik sarkalatos alapelvre. Nevezetesen arra, hogy a napjainkig ismert tények, s a belőlük levonható következtetések nem mindig minősülnek végérvényesnek, s megfellebbezhetetlennek. Az újonnan felmerülő adatok szükségképp árnyalják, néha módosítják, s többnyire új megvilágításba helyezik a korábbiakat. Ugyanakkor az a feltevés, amely eddig igazolhatatlannak, akár légből kapottnak tűnt, új adatok alapján, azok fényében olykor bizonyossá, meggyőző evidenciává lesz. Ami az itt tárgyalt kérdést illeti, ha tekintetbe vesszük a nürnbergi Városi Levéltár egy érdekes, s számunkra különösen fontos adatát, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ezúttal az utóbbi esettel állunk szemben. A több mint száz éve publikált, ám a kutatók által eddig figyelemre nem méltatott adat a következő: „Am 6. Mai 1612. Der Nürnberger Rath macht dem erzhertzog Matthias, König in Hungarn und Behaim, als derselbe sambt dero königlicher gemahlin auf den Wahltag nach Franckfort hie(r) durchgeraist ist, per herrn Georgen Volckamer und Endresen Imhoff ... ein silbern vergult kunstlich gearbeites trinkgeschirr von 16 mark, 11 lot erkauft pro gulden 450, zum geschenke". 8 A súly és az érték feltüni6
