Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 10. (Budapest, 1991)

SZILÁGYI András: Egy diplomáciai ajándék a 17. századból

lakozik a szövetséghez: az Unió második gyűlése Schwäbisch Hallban, 1609. május 10-én deklarálja Strassburg, Ulm és Nürnberg belépését.

1 Mi késztette a nürnbergi városi tanács döntéshozóit erre a lépésre? Az okok túlnyomó részét a történészek többé-kevésbé egyöntetűen ítélik meg, még ha a részleteket, az egyes szempontok súlyát illetően van is köztük némi véleménykülönbség. Döntő jelentőségű mindenesetre az volt, hogy Nürnbergnek mindenekelőtt megbízható szövetségesi kapcsolatokra, s hathatós támogatásra volt szüksége, éspedig elsősorban gazdasági érdekeinek védelme, széles körű, szerteágazó kereskedelmi hálózatának fenntartása, megóvása érdekében, továbbá szomszédai - főként az Ansbach-Kulmbach őrgrófság - kihívó, nyílt fenyegetéseivel szemben. II. Rudolf uralkodásának (1576-1612) hosszú évtizedei alatt a nürnbergi tanácsuraknak megannyi kiábrándító, keserű tapasztalattal kellett szembesülniük. A birodalom zilált, megbomlott helyzetét, a kormányzat következetlenségét, s gyengeségét látva kénytelenek voltak levonni azt a következtetést, miszerint hagyományos, természetes szövetségesüktől, a császártól immár nem várhatnak megfelelő támaszt. Hiszen döntően magának Rudolfnak a gyengekezű, tétova politikája járult hozzá a hagyományos, s korábban nagy tekintélyű birodalmi intézmények - például a speyeri székhelyű kaiserliche Kammergericht, a pártatlan jogorvoslás fóruma - megbénításához, elsorvasztásához. Ennek fényében válik érthetővé ez a politikai fordulatot jelentő döntés, amelynek ezúttal számunkra nem annyira az okai, inkább a következményei fontosak. A további fejleményeket döntően befolyásolta, sőt meghatározta, hogy az Unió politikájában a vezető szerepet épp azok a választófejedelmek és birodalmi hercegek tartották szilárdan a kezükben, akik nagyratörő, ambiciózus, s a birodalom érdekei szempontjából ellenséges, azokat veszélyeztető elképzeléseket fontolgattak, s költséges hadjáratok terveit szövögették. Ez ugyanis, végső soron, odavezetett, hogy érdekeiket, sajátos szempontjaikat a birodalmi városok nem tudták kellőképp érvényesíteni. A választófejedelemségek leplezetlenül arra törekedtek, hogy a városok - kiváltképp Nürnberg - pénzeszközeit kihasználják, tartalékait lefölözzék, gazdasági erejét saját céljaik szolgálatába állítsák. Gátlástalan praktikáik folytán a három birodalmi város sérelmei egyre gyarapodtak, s ily módon ezek az Unión belül alárendelt, kiszolgáltatott helyzetbe kényszerültek. Ennek felismerése nyomán a belépést követő egymásfél évben változott a nürnbergi politikának a korábbi fordulatot előkészítő stratégiája, s némiképp módosultak a célkitűzései is. A városállam irányítói - széles körű befolyásukat latba vetve - határozott lépésekkel igyekeztek rábírni potenciális szövetségeseiket, a birodalmi városokat, hogy azok lehetőleg minél nagyobb számban csatlakozzanak a protestáns Unióhoz. Abban bíztak ugyanis, hogy helyzetük így kevésbé lesz elszigetelt, másrészt úgy vélték, hogy a territoriális fejedelemségek hatalmi túlsúlyával szemben elsősorban a birodalmi városok egységes fellépésétől remélhetnek sikert. Ez a célkitűzésük nem is maradt eredménytelen, minthogy ez idő tájt az Unióba tömörült városok száma egyre növekszik ; számuk a harmincéves háború kitörésének évére, 1618-ig, tizennyolcra fog emelkedni.

2 A nürnbergi patríciusoknak egyszersmind látniuk kellett azonban, hogy ezek a kezdeményezéseik - s egyáltalán, az Unióba való belépést előkészítő, s az azóta követett politikájuk - Prágában, II. Rudolf udvarának köreiben mind nagyobb, s egyre fokozódó ellenérzést, bizalmatlanságot keltenek. A városállam és a Német-római Császárság intézménye között a kapcsolat, mint láttuk, korábban sem volt felhőtlen, ám ekkor, Rudolf uralkodásának utolsó másfél évében különössé, ambivalenssé vált. Egyrészt tovább élt a nemzedékek óta mélyen rögződött, s a közfelfogást továbbra is befolyásoló hagyomány : az öntudatos polgárok patriotizmusát nagyban meghatározta, hogy városukat a történelmi tradíciók megio