Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)

SZILÁRDFY Zoltán: „Variációk egy barokk témára”: Ikonográfiái kutatás

megmunkált igényes darab egy cisztercita apátúr vagy apátúrnő övre függeszthető szentolvasóján csünghetett. Friedrich Zoepjl alapos tanulmánya mutat rá, hogy az alvó gyermek Jézus, mellette a halálfejjel és a Kálvária kínzóeszközeivel — arma Christi — a reneszánszban közismert és kedvelt „mementó mori"eszmevilágából származik: a „nascendi moritur — aki született, annak halnia kell" — gondolat jegyében. A lát­szólagos ellentmondás, az erős kontraszt­hatás késztette a reneszánsz kor emberét, hogy Érosz-Thanatoszt a halandó és mú­landó szerelem jelképeként alvó Cupidó­nak, Puttónak illetve Ámornak ábrázolja. 7 A halál, a múlandóság gondolata ma­gában hordja a Vanitas eszmekörét is, így ez az ábrázolás didaktikus jellege miatt mindig morális célzatú. 8 A tridentinum utáni reform-katoliciz­mus újfajta spiritualitásával arra töreke­dett, hogy az antik mitológiai motívumo­kat evangéliumi és teológiai tartalommal dúsítsa fel, így a szepulkrális jellegű „Amor dormiens" alakjában a betlehemi Kisdedet lássa, éppen a Szent Bernátnak tulajdonított rendkívül népszerű „Jesu dul­cis memoria" kezdetű himnusz következő sora miatt: „Amor Jesu dulcissimus et vere suavissimus". „Jézus szerelme meny­nyei édességgel telisteli." (Babits M. fordí­tása.) A memento mori képzetköre hazai kul­túránkban is föllelhető, s éppen a sokszo­rosított grafika meglehetősen gyors, infor­mációt hordozó jellegénél fogva közkincs­csé vált már az első magyar barokk költő Nyéki Vörös Mátyás Dialógus c. művében (1623). A múlandóságot taglaló vers famet­szetű illusztrációján Cupido halálfejre tá­maszkodva nyugszik, s a homokórát szem­lélik Ugyanezekben az években Guido Reni is több változatban megfesti a kereszten alvó gyermek Jézust. 10 Tudvalevő Reni nagy népszerűsége s képeinek metszetek útján való sokszorosítása. Nyilván a téma terjedéséhez ez a körülmény is hozzájárult. A téma mélységeire rávilágít Philipp Da­vid Danner augsburgi művész rézmetsze­tének felirata: „HEC EST REQUIES MEA — ez az én nyugalmaim". Az idézet a 131. zsoltár 14. verséből való: „Ez az én nyugo­dalmam örökkön örökké: itt lakom, mert ezt választottam" 11 (25.. kép). Ez az idézet alkalmazása megegyezik az ún. Rastchristus vagyis Christus in der Rast ikonográfiái típusa alá írt szöveggel, amelyet a középkori látomásirodalom ihle­tett. Az aláírásnak, amelyből az elneve­zés származik, fájdalmias és szemrehányó jellege van. 12 Természetesen a keresztjén al­vó kisded Jézus alakja is hamarosan beke­rült a kor meditativ irodalmába éppen az egész katolikus Európa által olvasott nép­könyv útján, amelyet Martin Cochen ka­pucinus írt „Das Grosse Leben Christi' címmel. 13 Az 1677-ben megjelent művet né­hány évtized múlva egy nagyszombati klarissza apáca magyarra is átdolgozta. Eb­ben föltaláljuk témánk irodalmi tükröző­dését: ,, . . . a kis Jesusnak nagy szomorú­ságára volt az is, hogy szüntelen szeme előtt viselte következendő kínnyát. . . az Angyalok eljöttek skövetkezendő kínnyait és keresztit el-hozták, azon kereszten le volt írva mit fog szenvedni, az órátul fogva egész haláláig ... a kis JESUS az ő kezecs­kéit ki-nyújtotta és örömmel meg-ölel­vén ... az órátul fogva azon nehéz keresz­tet az édes JESUS vállaira vette, és csak Calvaria hegyén tette le. Jászolban k e ­reszten fekütt, és m inden éijel az V ó 11 á g y a, fel költében, és le fek­tében véle volt, valamit a/íóllott, vagy mí­velt mindenkor szeme előtt volt." 1 ' 1 A koponyán nyugvó kisgyermek — memento mori — eszméje érdekes és sajá­tos módon jut kifejezésre az első Selmec­bányái evangélikus tót káplánnak Joannes

Next

/
Oldalképek
Tartalom