Dr. T. Tóth szerk.: Studia historico-anthropologica (Anthropologia Hungarica 12. Budapest, 1973)
bol származik. Ez utóbbinál a hasonlóság a kevésbé jelentós méretek tekintetében áll fenn, s mivel à populáció brachykran pamiri és dinári típusú (NEMESKÉRI 1959), tipusdiagnózis szempontjából messze áll a mosonmagyaróvári populációtól. A többi északdunántúli lelőhely nagyobb eltérést mutat, ezek közül a legnagyobbat Veszprém-Kálváriadomb. C) A Kisalföld északi részén fekvő Oroszvár és Mlynarce mutatja a legnagyobb hasonlóságot az összes szériák közül. Ez Oroszvár esetében az 1., 8., 17., 40., 48., 51.» 52., 55. (tehát aránylag sok) méretből származik s a tipusok is hasonlóak, azzal a különbséggel, hogy jelen vizsgált temetőnél inkább a gracilis mediterrán elem dominál s kevesebb a Cromagnoid elem. Mlynarce hasonlósága főképp az 1., 5., 8., 9., 17., 45., 52. méretekből ered. Az ugyancsak kisalföldi Devin áll viszont legtávolabb az összes szériák közül, eltérésének oka főleg a szélesebb 8., a rövidebb 5., a jelentősen szélesebb 45. és a jóval magasabb 52. méret. D) A Bajorország területén fekvő Epfach értékei távolállóak. A táblázatban feltüntetett sorrendet összehasonlítottam az oroszvári temető vizsgálatával kapcsolatban kiszámitott PENROSEféle sorrenddel (az oroszvári temető anyagának összehasonlításában ugyanis csak Előszállás és Sopronbánfalva nem szerepelt) s megállapítottam a két sorrend bizonyos mértékű kapcsolatát a két széria hasonlósága alapján, ami érthető is. Ezenkívül az egyes lelőhelyeket ismertető szerzők tipusdiagnózisával, illetve morfológiai leírásával végeztem összehasonlítást. Ezen analizis részletezése túl messzire vezetne, ezért ezzel kapcsolatban csupán azt a tényt kivánom leszögezni, hogy a PENROSE-módszérrel kiszámitott sorrend (Székesfehérvár-Bikasziget lelőhelyét kivéve) nem állt lényeges ellentétben a tipus-diagnózis ill. a morfológiai leirás eredményeivel.