Dr. T. Tóth szerk.: Studia historico-anthropologica (Anthropologia Hungarica 12. Budapest, 1973)

AZ ETNIKUM KÉRDÉSE Az etnikum kérdésének tisztázása bonyolult komplex feladat,mert szorosan összefonódik a nyelvészet és főképpen a régészeten alapuló történelem kutatási eredményeivel. Ezek a mosonmagyaróvári temető tekintetében a következőkben foglalhatók össze : Már az I. században, DOMITIANUS császár idejében sorra létesülnek a Duna mellett római légió-táborok, Így Ad Plexum (Mosonmagyaróvár) tábora is (BARKÓCZI-BÓNA-MÓCSY 1963). A táborokat sáncok határolták és egymással töltések kötötték össze. Ezek a töltések egyidejűleg utak is voltak, ami a PEUTINGER-féle térképen látható. így Brigetiumot Carnuntummal az Ad Plexumon és Gerulatán áthaladó út kötötte össze (ISTVÁNPY 1882). KNIEZSA (1938) nyelvészeti, régészeti és történelmi adatok alapján állítja, hogy a honfoglalás előtt Nyugat-Dunántúlon germánok is laktak, de a harcok és a magyarság nomád pásztorkodó életmódja e területek elhagyására kényszeritette őket a X-XI. században. GYŐRPPY (1959) az 1200 körüli időkből maradt feljegyzések alapján emliti, hogy Mosonmagyaróvár a királyi Magyarország határvédő gyepüje volt. Az antropológiai összehasonlító vizsgálat eredménye szerint a legközelebb álló széria Oroszvár X-XI. sz. temető anyaga, mely pannon őslakosság és szláv népesség elemeit tartalmazza. A további közelálló szériák közül Mlynarce nyugati szláv, Sárbogárd és Kérpuszta keleti szláv népességre utal. Székesfehérvár-Bikasziget bizonyos mértékű kapcsolatával az összehasonlító analízisben közölt értékelés alapján nem foglalkozom. Végeredményképpen megállapíthatom, hogy a mosonmagyaróvári temető etnikumával kapcsolatban az antropológiai (PENROSE-féle összehasonlító vizsgálat), a történelmi ill. régészeti (egymással közvetlen közlekedési kapcsolat), a földrajzi (egymástól 20