Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-02-01 / 2. szám
2010. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 szakosodott bizottság, akik abból indultak ki, hogy a forradalom után bitó is volt, kötél is volt, hóhér is akadt, (ez utóbbiból rendkívül jó volt a „felhozatal”) akkor miért ne akasztgattak volna. Kíváncsian lesem a H. M. honlapját, hogy mikor terjesztik fel kormánykitüntetésre, vagy előléptetésre post humus Péter Gábort, vagy Marosán Györgyöt, Gerő Ernőt, és még lehetne sorolni. Esetleg egy picit az időben visszamenve, Kun Bélát, Szamuely Tibort, vagy Corvin Ottót. A Budapesti Közlekedési Vállalat telephelyei egy igazi rozsdatemetők. Leharcolt buszaik átlag életkora több mint 15 év. Cseréjük évek óta időszerű lenne, csak az anyagiak hiányoznak hozzá. Ezen nem szabad csodálkozni, mivel a cég szét- lopása ipari méreteket ölt. Ahogy Orbán Viktor mondta, talicskával tolták ki innét a lopott pénzeket. Egyes becslések szerint hárommilliárd, míg mások több tízmilliárdra taksálják az „eltüsszen- tett” forintokat. Néhány vezetőt már „sítre vágtak,” de mind ez csak a jéghegy csúcsa. A nagy halak még vígan úszkálnak, és nem elképzelhetetlen, hogy a pártkasszák feltöltésének a cég az egyik állomása. Az a cég, mely a mindent elborító korrupció és kifosztás következtében csőd közeli állapotban került. Azért, hogy az összeomlást elkerüljék, a „nagyhalak” úgy döntöttek, hogy állami „lélegeztető gépre” kötik a vállalatot, melynek feltétele a költségek csökkentése. A költségeket pedig nem a korrupció visszaszorításával, a cég kifosztása ütemének csökkentésében látják, hanem a fizikai dolgozók bérének és juttatásának megnyirbálásával. Ezt az arcátlanságot az egyébként birkatürelmű szakszervezet sem tűrhette, és sztrájkot hirdetett. Sőt, a sztrájk mellett, a kollektív szerződés hiányában, és végső elkeseredésükben a műszakikkal karöltve, csak az üzemképes buszokat engedték ki a forgalomba. Közben éjszakánként az időjárás is fagypont alá süllyedt, mely a buszoknak nevezett csotrogányokat lefagyasztotta. Egyszóval a buszközlekedés összeomlott. Polgármester úr és cimborái, hadat üzentek a melósoknak. Az idő pedig múlik. Közeledik a meghatározatlan idejű munkabeszüntetés. Ha azt a pénzt, melyet az elmúlt években ilyen olyan címen elloptak a cégtől, vissza lehetne szerezni, az egész probléma megoldódna. Akkor viszont a haverok, cimborák és tettestársak bankszámlái megrövidülnének. Arról nem beszélve, hogy tavasszal választások lesznek, és az uralkodó párt kasszája olyan, mint egy feneketlen kút. Bukás természettudományokból „Nincs olyan törvény, miszerint botot érdemel, akinek nincs zenei hallása” (Geibel). Az azonban minden müveit embertől elvárható, hogy tudja ki volt Beethoven. Nem kell rajongani a zenéért, de mindenkinek fel kell ismernie a hangszereket, nem illik összetéveszteni a hegedűt a zongorával. Nem mindenkinek kötelessége rajongani a matematikáért, de az elemi számításokat, szerkesztéseket mindenkinek tudnia kell. Ismerni kell az alapfogalmakat, nem illik összetéveszteni a téglalapot a téglatesttel, a rombuszt az autóbusszal. Nem várható el mindenkitől, hogy „imádja” az irodalmat, azt azonban igen, hogy tudja, ki volt Petőfi, és hogy ki írta a Szózatot. Van egy minimum, az általános műveltség minimuma. Ezt tudnia kell mindenkinek. Kellene, de sokan mégsem tudják. Ha gondosabban megnézzük, hogy egy tanuló miért sikertelen, kiderül, hogy csak kevés az igazán buta gyerek. Van viszont sok rossz tanár, aki nem kedvelteti meg a tantárgyát. Unalmasan, lélektele- nül vagy kegyetlen szigorral oktat, és megutáltatja a tantárgyát. A tanulók félni tanulnak, nem pedig örülni a megszerzett tudásnak. Magyarországon még a központi keretek, a hivatalos tantervek is rosszak. Az unalmasság gyakran még ostobaságba is átcsap. Rengeteg az olyan tankönyv, melyben hemzsegnek a hibák. Mindez éveken át tartó tudatos munka eredménye. A kommunisták kezdték a züllesztést, azzal, hogy a pedagógusoknál az volt a legfontosabb, hogy politikailag legyen megfelelő. A szaktudás másodlagos volt, a pedagógiai tudás pedig elsikkadt. A pedagógustársadalom lezüllesztése úgy folytatódott, hogy egyre lejjebb nyomták a fizetéseket. Ennek következtében elnőiesedett a pedagógus pálya. Csak nők voltak hajlandók olyan alacsony fizetésekért vállalni a munkát. Az elnőiesedésnek az lett a következménye, hogy romlott a fegyelem, a tanulók elszemtelenedtek. Ma már rendszeresek az olyan esetek, hogy a pedagógust megverik az iskolában, vagy a diákok, vagy a szülők (általában cigányok). A tankönyvek is egyre rosszabbak, nincsenek tankönyvírásra alkalmas pedagógusok. Összességében katasztrofálisan leromlott az oktatás színvonala. Kivéve néhány magániskolát, ahová gazdag gyerekek járnak.
