Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-02-01 / 2. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. február FOGADALOM AZ ÚJ ESZTENDŐRE Egyedek kötnek ilyenkor fogadalmat, de köthetnek nemzetek is. A két háború között a „Magyar feltámadás” volt ilyen közös fogadalom. Most újra érzek olyan fontos esetet, amiért az egész nemzet összefoghatna faji és valláskülönbség nélkül: Mindszenty József volt hercegprímás rehabilitá- sáért. Báró Apor Gábor volt győri és újabban Meszlé- nyi Zoltán volt esztergomi püspököket avatták boldoggá érthető okokból: minketten mártírjai voltak a bolsevizmusnak és ez a leggyorsabb út a szenttéavatás felé. De már kevesebben tudják, hogy boldoggá avatták Habsburg Károlyt is, aki IV Károly néven lett magyar király 1916-ban. Érdeméül hozták fel, hogy békére törekvő uralkodó volt. Trónralépése után volt is egy szerencsétlen kiugrási kísérlete, de szóba sem álltak vele. Nem látta, hogy nem egyes nemzetek harcolnak egymás ellen, hanem hatalmi érdekek. Károly király szerencsétlen politikai sakkhúzásai miatt került a boldogok közé. Mindszenty hercegprímás ugynilyen okokból került a kiközösítettek közé. A Mindszenty pert újra felvehetjük. A Vatikán nyitást próbált Moszkva felé és ezt Mindszenty ellenezte. Ez nem vallási kérdés volt, hanem politikai. Doktrínája volt, hogy ezzel a bandával semmi közösséget nem lehet vállalni, mert az ördöggel szembeni kis nyereség nagy veszteség lesz később. Ezt a kis népet féltette a nagy fizikai megpróbáltatások után a szellemi mételytől is. Mindszentyből nem a pap beszélt, hanem a magyar. Nagy dilemmája volt: lépjen-e a szentség útjára és hagyja el nemzetét vagy jelenlétével szolgálja nemzetét és vállaja a mellőztetést. Minszenty nagyon jól tudta, hogy itt az alkalom, ha a szentek közé akar tartozni. Csak kilép az amerikai követség kapuján és kész. De bizonyára tudomása volt arról a masinériáról amely Budapest, Washington és Róma között folyt. II Pál pápa vörös vizeken evezett amikor feloldozta XII Piusz pápa által kiközösített u.n. békepapokat. „Detente”, lehetet volna mondani. A közönséges történetírás azt mondja, hogy ezzel ellenkezett Mindszenty bíboros. Én mást mondok. Azt, hogy magyar lelkiismeretének minden kis atomjával felriadt, hogy a Vatikán egységre lépett a világ legelvetemedtebb rendszerével és kiszolgálóival. Vajon az Isten "zeretete és a jó pásztoré-e, ha cserbenhagyom a nemzetet az engedelmesség kedvéért? Valójában ezt követelték tőle. Hagyj mindent ránk, mi majd elintézzük a dolgot. Mindszenty tapasztalatai után mást látott, lelki ismerete is mást mondott. Itt nem egyházi kérdés volt, hogy engedelmeskednie kell a pápai határozatnak. Galileinek is ez volt a problémája, engedetlen volt egy tudományos kérdésen, habár neki nem volt egészen igaza. Az is érdekes, hogy II. Pál pápa magával szemben sem volt közvetlen amkor kiadta a Pop- lorum Progressio nevű enciklikáját, amelyben az elnyomott nemzetek mellet foglalt állást szociális programmjában. Talán mi nem voltunk az elnyomott nemzetek között? Mindszenty jól tudta, ha a békepapok belekerülnek a nemzet vérkeringésébe, ezen martiromsága nem segít semmit. Ezt meg kell akadályozni. S ezt csak úgy lehet ha élet- benmarad és élete végéig harcol ellene. A Vatikán ekkor még azt hihette, mint sokan mások, hogy a bolsevizmus örök, valahogyan számolni kell vele. Csak harminc évet tévedtek, bár nálunk a bukott rendszer emberei a háttérben mozognak és irányítanak is. Kétségtelen, hogy a „Mindszenty” eset sötét pontja a Vatikán történetének. Helytelenül jártak el, mikor úgy ítélkeztek a bíboros felett mintha vallásdogmai kérdésben ellenkezett volna, (Galilei esete). A pápai cselekedet hiú emberre vall. „A pápának joga van az eljárás mellőzésével olyan szentet is felavatni, akinek a tisztelete legalább száz éven át kimutatható”- Írja a Tolnai Vi- láglexikona. Ez rajtunk múlik, de ne várjunk száz évet. A magyarság langy viselkedése miatt múlik Mindszenty ügyének újrafelvétele. Lássuk meg Mindszenty viselkedésében a magyar karaktert. Ő az egyház felmagasztalását dobta el magától amikor egy kis nép érdekében engedetlen volt. Ez nem egy szent emberre vall? Inkább egy szent magyarra! Szalay Gyula —A Népszabadság közli, hogy 79 éves korában elhunyt Zsoldos Imre atya, aki életének utolsó, majdnem fél évszázadot kisebb megszakításokkal Tajvanon töltött. A Vas megyei Bejcegyertyáno- son született szerzetes a tajvani Fu Jen katolikus egyetemen megalapította a francia nyelvi tanszéket. A lap beszámolója szerint Imre atya huszonkét nyelven beszélt, több mint harminc könyvet írt vagy fordított le.
