Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-02-01 / 2. szám
1 1 2_______________ AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG_____________2010. február MOZAIKKOCKÁK Kinek-kinek a küldetése, Egyéni sorsa, földi léte,- s megannyi mozaikkocka - egy földöntúli akaratra, alakul kezdettől a sírig, míg a kép be nem fejeződik. Színes kockákból összetéve, változik fehérről zöldre, kékre, égő pirosra, rózsaszínre, néha, fehérről, feketére. A földöntúli örök tervben, az Alkotó Művész az Isten. Kinek-kinek, ha megérdemli, jussa szerint még átszinezi. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA T/f410-242-5333 Szerkesztő/kiadó: Soós József Az előfizetési díj egy évre az USA-ban 38 dollár. Kanadából 40 doll. Tengerentúlról 49 doll. USA-ban levélként (First- Class). Kanadába és tengerentúlra légipostával, borítékban küldjük. Az előfizetést USA dollárban és USA bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztő véleményét, és azokért minden esetben szerzőik felelösek.Kézíratokat. fényképeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás és rövidítés jogát fenntartjuk. Rövid, kijavított, és e-mailen küldött írások a közlésnél előnyben részesülnek. Szőke István Atilla Madéfalvi sebek 1764.Január 7. Szomorúság ül a vén fán, sír a hajnal Madéfalván, Sikolyt-tépö téli álom, veres ing leng a halálon. Vércsepp csepeg le a hóra, szemhéj zárul pusztulóra, Küzdés zihál székely mellet, holt és élő egymás mellett. Sokan télbe-vérbe fagyva: "Pusztuljon a szittya fattya!" Jajkiáltás szerte szállá, rémes hang zúg, hátha, hátha! Ölnek, döfnek, csontot tépve, gyász borul a székely népre. Ki érti az ember elmét, magyar népnek veszedelmét? Kétfejű sas vijjog, húst tép, januári halott húsvét, Konok kérdés túl a vészen: "Föltámadás mikor lészen?" Szúzhó párolog vereslőn, test gurul lomhán a lejtőn, Kétszáz bizony "dalolva" ment, földet-őrző hun regiment. Akkor azt, most ezt kiáltva: "Átkozott vagy! Legyél áldva! Legyél áldva mindörökre, véred hullott ősrögökre. De a vérből virág sarjad, elkerülik mind a varjak, Virág! Ne félj, sokan védünk, élj még soká székely népünk!" Csak egy parancsa, kikötése: a mozaikkockák épségére, ki-ki vigyázzon a saját módján, hosszabb, rövidebb életútján. Midőn helyén már minden kocka, elbírálásra üt az óra. ki miként vigyázott a képre, a mozaikkockák épségére? Megbocsájtó, kegyes az Isten, ha bünbánat van emberszívben, a fekete szint átcseréli, tiszta fehérre újra festi. ...Ha majd nekem is üt az óra, mit mutatok fel számadásra? Ha majd ott állok Őelőtte, Vajon hozzám is kegyes lesz-e? Panajothné László Márta Áhítatom ül a vén fán, itt állok most Madéfalván, Sikolyt-tépett téli álom, veres ing volt a halálon, Vércsepp csepegett a hóra, szemhéj zárult pusztulóra, Nem történhet soha többé, emlékezzünk mindörökké! Úgy legyen! „A hit ma a legerősebb várunk. ”- „Mélyedjetek el magyarságotokban. ” gr. Teleki Pál Nincsen már, ki szeretne, Nincsen már, kit szeretnék Minden boldogság messze. Minden öröm csak emlék. Nem vonz már semmi, semmi, Minden fény távol tőlem, Szeretnék megpihenni, Elveszni az időben. Saáry Éva
