Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-07-01 / 7-8. szám
8__________ Saáry Éva ORSZAGEPITES Május végén szokatlan hidegben érkeztem Budapestre. Alig 10 fok volt; elő kellett vennem a téli ruháimat. Június közepén azonban “átestünk a ló túlsó oldalára”: 35-40 fokra szökött a hőmérséklet. A szörnyű hűség a nap túlnyomó részében szobafogságra kényszerített. Csak reggel “szaladtam ki” valamit intézni (vásárolni), a délutánt leeresztett redőnyök mellett, írással-olvasással töltöttem. Ez a több mint 20 fokos ugrás nagyon igénybe vette az emberek szervezetét: a kórházak megteltek a hőguta áldozataival... Közben állandóan érkeztek a hírek az északmagyarországi (Miskolc, Edelény stb.) áradásokról, melyek óriási megterhelést jelentettek-jelentenek az új kormány részére. (Szerencsére a lakosok - maguk is szegények! - elég bőkezűen adakoztak! Telefonhívásokon keresztül sok pénz gyűlt össze.) Egy reggel kimentem a Dunához, az Erzsébet- híd pesti oldalára - fényképezni. A rakpartok víz alatt. A 2-es villamost ideiglenesen autóbuszok helyettesítették. A máskor oly vidám és kellemes hajóvendéglőket lehetetlen volt megközelíteni. Az ország a gazdasági csőd szélén áll. Ennek látható jelei az üresen tátongó üzlethelyiségek, egyes kerületekben “szellemváros” benyomását keltve. A működő boltok kirakatain viszont karvastagságú rácsok árulkodnak a gyenge közbiztonságról. Egyedül a kínai étkezdék és piacok virágoznak, de sárga “honfitásaink” már a szellemi életben is kezdenek részt venni. Elgondolkoztató riportot hallottam a Kossuth Rádióban egy kínai lányról, aki “magyar tanárnőként” a moldvai csángó gyerekekkel foglalkozik. Ki tudja, nem lesz-e a hazánkban nevelkedő ázsiaiak egy részéből - a jászok, kunok példájára -, idővel kissé ferdeszemü, de jó magyar?? (Tollas Tibor látnoki megjegyzése jut eszembe, hogy a mi nyugati tevékenységünkről “majd egy kínai egyetemista fog doktori disszertációt írni”. * Mindenek ellenre, bizakodó a hangulat. A választások eredménye optimista légkört teremtett, bár néha olyan rosszindulatú megjegyzéseket is hallani, hogy “Na, majd meglátjuk, mit tud csinálni 2010. júl. aug. Orbán úr!?” Némelyek nem gondolnak arra, hogy maguknak is kellene tenni valamit a kedvező változások érdekében, mert a “sült galamb” várása káros és meddő magatartás. A média hangvétele örvendetesen megváltozott. Sok szó esik az országon kívül rekedtek kettős állampolgárságáról, noha a kötözködések sem maradnak el. A legalábbvalóan a szlovákok viselkednek, akik eleve kijelentették, hogy a magyar útlevelet kérők automatikusan el fogják veszíteni szlovák állampolgárságukat. Trianon 90. évfordulója alkalmából mindenütt nagyszabású megemlékezések voltak, s június 4-ét a kormány a “magyar összetartozás napjának” nyilvánította. Ez ellen csak az MSZP tiltakozott, tüntetőén kivonulva a parlamenti gyűlésteremből. Lendvai Ildikó úgy nyilatkozott, hogy határozottan le kell szögezni, hogy “területi követeléseink a szomszédokkal szemben nincsenek”. (Itt jegyzem meg, hogy a népirtások kötelező számbavételéhez is hozzáfűzte, hogy “elsősorban a holokausztról fontos beszélni”!) Sok szó esik a szükséges gazdasági reformokról. Orbán Viktor 29 pontja olyan, mint a Tízparancsolat. Nem lévén járatos a gazdasági élet útvesztőiben, csupán a közérthető intézkedések egyikét-másikát idézem: a társasági adó 19-ről 10 százalékra csökkentése; egykulcsos családi adórendszer (már az első gyermek után kedvezmény); a kis- és középvállalatok terheinek a mérséklése; az öröklési és ajándékozási illeték eltörlése; a minisztériumok kiadásainak a felülvizsgálata; a költségvetési szférában kétmillió forintos fizetési plafon; a pártok anyagi támogatásának a redukálása; a bankok, biztosítók megadóztatása (13 milli- árdról 200 milliárdra emelik a költségvetésbe három éven át befizetendő összeget). Ellenőrzik az élelmiszerpiacot, meghosszabbítják a kilakoltatás! moratóriumot; sőt még az is szerepel a pontok között, hogy a gyümölcstermelő gazdák részére szabaddá teszik a szeszfőzést... Ezenkívül ismét megnyitják a vidéki kispostákat, a megszüntetett vasúti szárnyvonalakat stb. Rengeteg a teendő! Meg kell erősíteni a közbiztonságot is. Minden nagyobb településen lesz rendőr, és a “roma-kérdést” haarlemi tapasztalatok (?) felhasználásával fogják rendezni. Mindenesetre, segélyt csak azok a családok kapnak, melyekből legalább egy személy dolgozik, és akik iskolába járatják a gyerekeiket. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
