Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-01-01 / 1. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. január túlbuzgó heteróknak, hogy nem gyűlölködik, legalábbis nem gyűlöli a melegeket. Akkor sem félt, amikor a kisföldalatti hátsó kijáratán suttyomban távozott. Hogy magával egyenrangúnak tekinti-e minden embertársát? Ezzel kapcsolatban lehetnének bizonyos kétségeink. Ez az állítás egy esetben azonban (logikailag) igaz: ha saját magát hülyének tartja. Ugyanis az biztos, hogy embertársait hülyének nézi, minden szava és gesztusa ezt bizonyítja. De menjünk tovább. Begőzölt-e hősünk a hatalomtól, és megszállottként csimpaszkodott-e beléje? Nem! Távol legyen! Mi sem bizonyítja ezt jobban: amikor látta, hogy a fejére omlik a ház, nyugodtan odébbállt. Nem várta meg, amíg egykét tégla a fejére potytyan. így méltósággal szemlélheti, hogy pártelnök utódja a romokon kukorékol. 0 maga már csupán háttér az egészhez. Szerénységére jellemző, hogy csak akkor lesz hajlandó visszatérni, ha hívják. Hívják? Bízhat a magyar népben és a pártban, amit lenullázott? Hajjaj! Nos, és mi van az utolsó állításunkkal, a gumilövedékekkel és a tonfával? Ódzkodik tőlük? Nyilván igen, hiszen bölcsen azt mondta egykor az aggodalmaskodóknak: tüntetnek? Tüntessenek csak. Megunják, aztán előbb-utóbb szépen hazamennek. Itt fel kell hívnom a figyelmet az előbb- utóbb kifejezésre. Nyilván derék magyar rendőrfőtisztjeink gondolták úgy, hogy inkább előbb, mint utóbb. Az utóbbról teljesen megfeledkeztek. S nem bíztak igazán a „megunásban” sem. De erről ő mit tehet? Demokrata voltát bizonyítja az is: nem rótta meg a főrendőröket azért, hogy az „utóbb”-at nem vették figyelembe. Nos, ilyen demokrata ő, aki ébresztőt fúj. Ismét kérdezzük meg, milyenek lehetnek a többiek, azok, akik alusznak? Ha félnek, vajh mitől félnek? Ha csimpaszkodni lesz kedvük még jövő tavasszal is, miféle hatalomba csimpaszkodhatnak? Kiket gyűlölhetnének? Az ország kétharmadát? Hogy érdemes-e ezeknek a demokratáknak „felébredniük”, én nem tudom... Kedves Olvasónk! Legyen a munkatársunk: Terjessze és támogassa lapunkat azzal, hogy barátainak, ismerőseinek vagy idős magyarjainknak - akik kevés nyugdíjból élnek - ajándékként előfizeti! Előfizetési díj az US-ben: negyedévre 10 doll., félévre 18 doll., egész évre 32 dollár. Egyesszám ára: „First- Class”, borítékban négy dollár. A VÍRUSOK ÉS AKORMÁNY Kettő sszorításban az ország Az új Hl NI influenza, hasonlóan a gazdasági recesszióhoz, nem fog begyűrűzni Magyarországra, ismételgették jól tájékozódott kormánykörökben. Azóta a válság földönfutóvá tette az ország jelentős részét, melyhez a liberálisok és a szocialisták oly lelkesen segédkeztek. Ami az influenzát és a nyomába járó járványt illeti, sokat „köszönhetnek” a jelenlegi kormánynak, akik azzal kezdték „áldásos” tevékenységüket, hogy a Járványügyi” miniszter a nagy nyilvánosság előtt kijelentette, nem oltatja be magát. Gyula város szocialista polgármesternője ennél tovább ment. Ostobaságnak és feleslegesnek nevezte a szérum be- adatását. Mind ezt megelőzte a vakcina gyártása is ami úgy „szocialista módon” történt, nehogy a lakosság zavarában elhiggye, hogy javára válik, sőt, megvéd az oltás. Ezek után az ellenzék lehúzta a vizes lepedőt erről a tehetetlen bandáról, mely szintén nem tett jót az oltás körüli hercehurcának. Talán két hét múlva a miniszter megváltoztatta álláspontját, és a képernyő előtt beoltatta magát. Csak, hogy akkor már késő volt. Egy hazug kormány levitézlett miniszterének már senki nem hitt. Közben egyre több helyen ütötte fel a fejét a járvány, és a médiák már áldozatokat emlegettek. Egyre hangosabban, kormányirányítással arról szólt a vita, hogy a kismamákra milyen veszélyt jelent az oltás beadása. A Fidesz képviselői közül az orvosok, illetve az egészségügyben jártas személyek folyamatosan hangoztatták, hogy aki csak teheti, oltássá be magát. Csak, hogy ebben a hangzavarban a figyelmeztetés nem tört át a média által keltett zűrzavaron. Csak fokozta ezt a zűrzavart, hogy akadozott az oltóanyagok kiszállítása. A vakcina napokig hiánycikk volt. Sajnos az első időkben még a lehetőségekhez képest is kevesen oltatták be magukat. A hírek pedig egyre riasztóbbak lettek. Emberek haltak meg, idősek és fiatalok, betegek és egészségesek, ami a legmegdöbbentőbb, hogy több kismama, magzatával együtt. Az ellenzék jogosan de feleslegesen arról beszélt, hogy ha ezt az országot nem egy szava hihetetlen senkiháziak vezetnék, a tragédiák többsége elkerülhetővé válhatott volna. Valóban így van, mégis azt kell mondanom, hogy a Fidesznek a nemzet érdekében félre kellett volna
