Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-01-01 / 1. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG IDEGENFORGALMI TÁJÉKOZTATÓ KOLOZSVÁRON, ROMÁN MÓDRA Az idegenforgalmi szolgálat nem csak pénzszerzési vállalkozás, hanem politikai propaganda célokat is szolgál. Ezt jól tudják a románok, és ezért ezen a területen sem hanyagolják el a külföldi látogatók manipulálását. Úgy állítják be Romániát, mintha az országban nem is léteznének mások, csakis románok. Úgy mutatják be Erdélyt, Mára- marost és a Bánátot, mintha nem is léteztek volna soha ott magyarok és szászok. A magyar és szász múltról tanúskodó emlékműveket, templomokat, iskolákat és más régi patinás épületeket úgy tekintik mintha azokat ők, a románok építették volna. Az ilyen szándékos dezinformáló propagandával akarják bizonyítani a világ közvéleményével a nagy hazugságot, - a kontinuitás elméletét - vagyis azt, hogy ők, a románok megszakítás, nélkül folytonosan Erdélyben voltak még a római megszállás elöttől - ezzel bizonyítva ősi jogukat erre a tájra. Amint azt a tárgyilagos megvilágítás mutatja, a románok nem riadnak vissza a legszemérmetlenebb hazugságoktól sem. De vegyük a dolgokat szép sorjában. A romániai idegenforgalmi statisztika adatai szerint évente mintegy 7,72 millió látogatót fogadnak. Ebből 1,75 millió Magyarországból jön, magyar nyelven beszél. Ezekhez hozzászámíthatjuk azokat az erdélyi magyarokat, akik a világ minden sarkából jönnek, hogy lássák szülőföldjüket, szintén magyar anyanyelvűek. Ennek ellenére Kolozsváron, nem találunk magyar nyelvű turista útmutatót és nem léteznek magyar nyelvű feliratok, magyar nyelven írt magyarázó szövegek az emlékműveken, épületeken. Ez annál is furcsább, mert a látnivalók szinte egytől egyik 1919 előttről, a régi, magyar világból származnak. Eredeti tulajdonosaik, valamint építőik magyarok vagy osztrákok voltak. Románok, azokban az időkben még napszámosokként sem dolgoztak Kolozsváron. Az egész Romániát felölelő útmutatókban 19 város nevét sorolják fel, mint “különleges figyelmet érdemlő román városokat". Az nem zavarja őket, hogy ezen városok közűi 11 Erdélyben és a Bánátban van és magyarok meg szászok építették. Ugyancsak sokat hirdetik a 13-15-ik században épített erőd templomokat, mint Európában egyedül álló látnivalót. Arról azonban hallgatnak, hogy ezeket mind erdélyi szászok és magyarok építették, a török és tatár támadások ellen. Elogy tetézzék pimaszságukat, “románosítják” az ősi magyar neveket. így lesz Mátyás királyból - MÁTÉI CORVIN, Hunyadi Jánosból - IANCU de- la HUNEDOARA, Fadrusz Jánosból - IOAN FAD- RUS.... A turisták számára csak román, angol és francia szövegű útmutatók és feliratok vannak. Arra a kérdésre, hogy miért nincs mindez magyar nyelven is, azt felelik, hogy a magyar nem világnyelv. Attól sem riadnak vissza, hogy nem létező neveket adjanak egyes emlékműveknek. így például a Farkas utcai református templomot egyszerűen “BISERICA SFINTUL STEFAN’’(Szent István Templom) néven említik meg tájékoztatójukban. Egyéb “érdekességek” is találhatók a román turista kalauzokban. így például szerintük Kolozsvár legnevezetesebb tere, melynek a fényképe helyet kapott a legújabb utikalaúz kiadásokban, a Piata Avram láncú, ahol az 1934-ben felszentelt ortodox katedrális van, előtte pedig Avram láncú 1996-ban készített szobra, valamint egy zenélő szökőkút, melynek vízsugarai piros, sárga, kék színekben játszanak! Persze, nem eléggé nevezetes nekik a Kolozsvár régi Főterén 65o éve álló római katolikus Szent Mihály templom és az előtte álló, közel 1 lo éves Mátyás Király szobor. Nem tetszettek a Főtéren diszlő gruppok, dísznövények, cserjék, fenyőfák sem, hiszen ez mind Kolozsvárnak, a Kincses Városnak az ismertető jelei. Helyettük feltúrták a Főteret - dák és római leletek után kutatva - kiirtották a gruppokat, díszcserjéket, fenyőfákat. A helyet leaszfaltozták és az egész teret átalakították vásártérré, ahol hangos zene szól, fokhagymás kolbászt sütnek, sört isznak, zajonganak és táncolnak a város új gazdái. És zavarják a Szent Mihály templomban folyó ájtatosságot. Meddig? Martin János 2010. január 1'’Mindenki olyan mértékben magyar, amilyen mértékben a magyar lélek ereje él és hat rajta keresztül. ” Karácsony Sándor
