Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-03-01 / 3. szám
2009. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 „Gyakorlatilag atom”: 200 ezres mészárlás Drezda bombázásakor Udvardy Zoltán Atombomba hatásához mérhető pusztítást végzett a Drezda elleni támadás, amely 1945. február 13- án éjjel vette kezdetét, és a következő napon, február 14-én is tartott. A mai megemlékezések és ellenrendezvények sorozata a német történelem hiányos feldolgozottságára utal. „A bombázásnak alapvetően a német munkáslakónegyedek ellen kell irányulnia. A jobb körökhöz tartozók házai szellősebben terülnek el, és ezért kényszerűen nagyobb a bombaigényük” - jelentette ki Winston Churchill brit miniszter- elnök, miközben a vége felé közelgő háború során Európa egyik legszebb városában, az „Elba-parti Firenzében” mit sem sejtettek a közelgő iszonyatról. A háború 1945 elejéig alig tett valami kárt Szászország európai kulturális kincsnek számító fővárosában. Drezda valóságos barokk ékszerdoboz volt. A háború vége felé hatalmas tömegekben érkeztek ide menekültek. A gyárakat és a katonai létesítményeket sokkal nehezebb fellelni és eltalálni. A bombázó repülőgépek előállítására irányuló abszolút koncentrációval lehetővé válik Németország valamennyi nagyvárosa, vagyis minden 50 ezer lakos feletti város házainak 50 százalékos lerombolása - így Churchill. Védtelen városra támadtak a repülőerődök A terrortámadás előzményei közé tartozik, hogy a közép-kelet-európai népek több évtizedes rabságához vezető 1945. január-februári jaltai konferencián a szovjet Alekszej Antonov, a vezérkari főnök helyettese előadásában azt követelte a nyugati szövetségesektől: az összeköttetési csomópontok elleni légitámadásokkal akadályozzák meg Németországot abban, hogy a nyugati frontról, Norvégiából és Olaszországból csapatokat dobjon át a keleti frontra. Korábban már előkészületeket tett a 8. amerikai légiflotta a Berlin és Drezda elleni támadásra. Az amerikaiak február 7-én jelentették moszkvai szövetségeseiknek a bombázási célok sürgősségi besorolását. Eszerint Drezda a harmadik helyen állt, s végül erre a városra esett a választás. Kiadták a parancsot, hogy 1200-1400 brit és amerikai bombázó február 13-án támadja meg a várost. Drezdában becslések szerint mintegy 950 ezer ember tartózkodott ekkor. A keleti frontra igyekvő katonák mellett 200 ezer fő lehetett a lakosságot kegyetlenül terrorizáló szovjet csapatok elől menekülő német családok száma. A főpályaudvar tömve volt emberekkel, ezrek éltek a szabadban, ahol éppen helyet találtak maguknak. A város teljesen védtelen volt, légvédelmét a keleti front földi harcaira csoportosították át. Éjféli rémálom: elégették a város lakosait A rémálom február 13-án 22 óra 9 perc és 0 óra 55 perc között kezdődött el. Két hullámban 800 brit bombázó 400 000 gyújtó- és 4500 robbanóbombát dobott a városra. A bombáktól és a tüztől egész utcasorok omlottak össze, a védelmet keresők elevenen elégtek. A városban - épp úgy, mint a tízezrek életét követelő 1943. júliusi, hamburgi támadáskor — tűzvész tört ki. Második támadási hullám az égő városból az Elba partjára menekülő tömeg ellen irányult. A 3- 4 emelet magasságú romhalmaz miatt az utcákon közlekedni nem lehetett, és a pokolként lángoló városból az egyetlen kifelé vezető, gyalog járható utat az Elba partja jelentette. Gépfegyverrel lőtték az Elbába a nőket és a gyermekeket Ezt az életbe vezető kis ösvényt az alacsonyan szálló angol és amerikai gépek a kétnapos bombázás után is napokon át többször bombázták, és a menekülő öregeket, nőket és gyerekeket fedélzeti gépfegyvereikkel ezrével lőtték bele a folyóba. Másnap, február 14-én délben 311 amerikai bombázó fejezte be a mészárlást. Legendák keringenek arról, hogy számos pilótának még a tömeggyilkosságban való közreműködés sem volt elég, hanem örömüket lelték a pincékből előtámolygó nők és gyermekek, valamint a keletről érkezett menekültek mélyrepülésben történő géppuskázásában. Összesen 3749 tonna bomba zúdult a városra, ennek 75 százaléka gyújtóbomba volt. A drezdai halottak pontos számát sohasem lehetett megállapítani. A mentőcsapatok holtakkal teli pincéket találtak, másutt fehér hamuvá ham- vadt embereket, tűzoltótavakba fulladtakat, az ut-