Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-03-01 / 3. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2009. március Négyesy Irén: A CSENDŐR Ma tudjuk már Borzolt, borzalmas és soha nem nyugodalmas napjainkban, hogy ki volt ő, a Kakastollas! Most tudnánk csak megbecsülni amit őrzött: a biztonságot. Most, hogy kiveszett a földről, amire ő hűen vigyázott, áhitoztuk: az Igazságot. Keressük a Becsületet, Ami velük együtt elveszett. Felragyog a múltból robusztus alakjuk, Lelkűk nemes borát De nagyon szomjazzuk! Az égi rónákon menetelő lábuk fényévek szántását egyre messzebb rója, de a forduló ég négy dimenziója és a lelkünk vágya visszahozza újra s káprázó szemünkkel védő karját látjuk, és ha lesz még jövő, őróla mintázzuk; felzokogó vágyunk Szellemét idézi: Isten, Haza, szivbéli nemesség, Hűség, becsület, erény. Ami kevesebb: semmi - A ami több: szemét! ■k Ezt a verset a m. kir. csendőrség megalapításának 100. évfordulójára irta Négyesy Irén. Már az emigrációban. Akkor talán olyasféle alkalmi versnek tűnhetett fel, ma prófétikusan hangzik. Mint kislány a szentesi határban láthatta a portyázó csendőröket s megtanulta, hogy nem kell félni tőlük, sőt, ők a biztonságosság emberei. Aki fél tőlük, annak már “van valami a füle mögött” a szójárás szerint. Azután jött a „hatalomváltozás”, vagyis a gyászos kommunista éra, ahol jobban kellett félni az államvédelmi hatóságoktól mint a bűnözőktől. A bűnöző maga a hatalom volt és nem tűrt meg maga mellett konkurenciát. Az oroszoktól megszabadultunk, de felszabadulásról nem lehet beszélni ott ahol a hatalmat valamilyen klikk tartja a kezében. A költemény innét kezdve kap prófétikus értelmet. Azt a címet adnám neki: Óda a Csendőrséghez. Mintha régmúlt időket idézne. Mert az Idő nem volt nálunk folytatólagos, mint nyugaton. Az események széttépték az Időt, nálunk korok változtak. Ezért lett óda ebből a költeméyből. Trianon után eltűnt egy kor visszavonhatatlanul, melyet mesterséges lélek- zéssel próbált fenntartani annak régi nemzedéke. Ez végleg letűnt a második világháború után, s vele a csendőrség. A 90-es évek után újra korváltozás történt, melyet egy maffia próbál élesztgetni még egy darabig. Próbacsendőrök Az Örs karácsonyfája Pélmonostor, 1943 (Szerkesztőnk felvétele) Ebben a költeményben a csendőr a régmúlt idők alakját sugalmazza és nem a tegnapét. De a költő amit észrevesz, ami megmaradt, ill. ami ránkmaradt a korból az nem a máz, a póz, a szavak, vagy trombitált elvek serege, hanem annak lényege: az erkölcsi állás. Éppen ez hiányzott a két korból amelyek utána következtek. Ez több volt a rendészetnél vagyis a foglalkozásnál, ez a feltétlen megbízhatóság volt, az ami a csendőrt csendőrré tette. Elveszett jószágot lehet visszaszerezni vagy helyettesíteni, de lehet-e egy kor szellemét újra visszaállítani? Ez a nosztalgia ebben a költeményben. Talán ezért nincsenek csilingelő rímei mint egy kis karácsonyi versikében. Ebben a remény csillan fel. De a szellemet megőrizni most rajtunk múlik. __________________________Szalay Gyula Köszönet mindazoknak, akik színvonalas munkájukkal, anyagi támogatásukkal segítik a lap folyamatos megjelenését.
