Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2009-03-01 / 3. szám

2009. március

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

13

SOÓS GÉZA

HAZAI TÜKÖR

Eredménnyel zárult Ferencvárosban az időközi parlamenti választás. Mint februári írásomban említettem, Gegesy Ferenc SZDSZ-es képviselő, lelkiismereti okok miatt mandátumáról lemondott és kilépett pártjából. A választást megelőzte egy olyan kampány, mely minden eddigi voksolást alul múlt. Ha ma is élne „Rákosi pajtás,” mind a tíz ujját megnyalná a gyönyörtől. A választási bizottság három párt jelöltjét még a „startvonalon” kizárt az indulásból, míg a liberális John Emese az utolsó percben visszalépett, mert áldott állapotban van, és már csak néhány hét van hátra a szülésig. A kétfordulósra sikeredett megmérettetést Bácskai János, a Fidesz és a KDNP közös jelöltje nyerte utca hosszal, míg az MSZP jelöltje, Bánsági Tamás, vereséget szenvedett. Említést érdemel még a Jobbik jelöltje, mely több mint hat százalékot ért el. A többieket a még futottak kategóriába lehet csak sorolni.

Érdekes volt megfigyelni a nemzeti oldal és a „baloldal” reagálását az eredményre. A jobboldal, mint egy mérföldkőként említi a sikert, míg a szo- ciknak „savanyú a szőlő,” és nem tartják a jövőre nézve figyelmeztetésnek a csúfos vereséget. Semmi baj, az elkövetkező év arról fog szólni, hogy hogyan lehet majd megszokni.

Éjszakánként a szabadban mínusz 15 fok alá süllyed a hőmérséklet, amikor is az Ukrajnán keresztül érkező orosz gázszállítmány váratlanul elakadt. Valahol, valakik egy mozdulattal elzárták a gázvezeték csapját. A csap elzárása után tanúi lehettünk Moszkva és Kijev parázs vitájának, már ami a felelőst illeti a gázszállítás elmaradásáért. Ember legyen a talpán, aki ki tudott igazodni a két „testvérállam” szitok özönén. Többen megfagytak, bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a halálesetük nem függött össze az üresen tátongó vezetékkel. Mégis, a történtek előre vetítettek egy félelmet, hogy Európa egyes országaiban, és idővel hazánkban is katasztrófába torkolhat keleti szomszédunk vitája az orosz földgáz szállítmány körül. Hangsúlyozom, ide haza a gáztartalékok, és a hazai kitermelés, valamint a „gáznyelő” nagyfogyasztók kiiktatása, elegendőnek bizonyult volna, hogy tavaszig valahogy kihúzzuk. Most nyert

csak értelmet az a vita, mely több mint egy éve tart Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc között. Orbán szerint ostobaság és felelőtlenség egy ol- dalúan függni az oroszok jóindulatán, és minél előbb hozzá kell fogni a Nabuccó néven, Oroszországot elkerülő új gázvezeték kiépítéséhez. Gyurcsány is új vezetékben gondolkodik, az oroszok szája íze szerint, melynek neve Kék áramlat. Oroszországot és a déli szomszédokat tömörítené egybe. A Kaszpi tenger medencéjében lévő hatalmas gázmezőre épülne, csak éppen a függőségünk az oroszoktól nem szűnne meg. A két hétig tartó gázkrízis mára már pontot tett a vitára. Miniszterelnökünk a tőle megszokott teátrális mozdulatokkal „átfarolt” a Nabuccóhoz, és jellemtelensé- gét egy pillanatig nem zavarta, hogy még pár hete éppen ellenkezü volt a véleménye. Sőt, még e tárgyban a konferenciát is Budapest rendezte.

Mennyire szerencsés nemzet a magyar. Amíg a szomszédos országokban szenvednek a krízistől, addig idehaza azt sugallja a média, hogy meg vagyunk mentve. Van egy lángeszű vezérünk, egy bizonyos Gyurcsány Ferenc, aki egy polihisztor, és aki zsenialitásával megment minket a rossz begyűrűzésétől. Egész pontosan, a gazdasági krízis embert próbáló, egészséget romboló és életet rövidítő, szörnyű állapotától. Mi csak nyugodtan dőljünk neki a fűtőtestnek, remélik, hogy meleg, és simogassuk a kandúrt, miközben az csak nekünk dorombol. Boldog békeidők. Ezt a kellemes idillt, vagy hasonlót tudott a magyarnak nyújtani az első világégés után Károlyi Mihály, majd őt követve Kun Béla. Némi idő eltolódással Rákosi Mátyás és pionír csapata. A forradalom eltiprása után Kádár János és udvaroncai. Ma pedig a nagy utód, a múlt ifjonc lovagja, Gyurcsány Ferenc. Mi, akik mindig oly remekül el voltunk látva zsenikkel, lángelmékkel, igazán egy szavunk nem lehet. Ilyen körülmények között kit érdekel az életszínvonal zuhanása, a forint, mely időnként padlót fog, a szétvert egészségügy, a vegetáló mezőgazdaság, a romokban heverő oktatás. Mind ezt felejteti velünk Ferike, akinek glóriája bevilágítja a Kárpát medencét, legalább úgy, mint annak idején a Kárpátok géniusza. Gyurcsány nincs egyedül a nemzetközi világban. Hasonló lángelme a gyengélkedő Fidel Castro, vagy, hogy a világ egy másik szegletét is említsem, Észak-Koreát, ahol a „Kedves vendég” tölti be az alattvalók szívét.

Különös megjegyzést hallottam pár hete egy