Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-03-01 / 3. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2009. március Egyházi körkép (Összeállítja a Magyar Kurírból: P. Hesz Dénes ofm) A média által felkapott 4 püspök ügye A Püspöki Kongregáció a közelmúltban feloldta a Szent X. Piusz Testvériség négy püspökének kiközösítését. Az ezt kísérő reakciók hatására, valamint a testvériséghez tartozó Williamson püspöknek a soát lekicsinylő kijelentéseivel kapcsolatban a Pápai Államtitkárság nyilatkozatot adott ki, amelyet az alábbiakban közlünk: A Püspöki Kongregációnak a Szent X. Piusz Testvériség négy püspöke kiközösítését feloldó közelmúltbeli határozata által kiváltott reakciók nyomán, valamint a nevezett testvériséghez tartozó Williamson püspöknek a soát tagadó, illetőleg azt lekicsinylő kijelentéseivel kapcsolatban célszerű a történet néhány kérdését tisztázni. 1. A kiközösítés feloldása Amint az a korábbi nyilatkozatokból is kiderül, a Püspöki Kongregáció 2009. január 21-i keltezésű határozata olyan intézkedés volt, amellyel a Szentatya jóindulatúan elébe kívánt menni a Szent X. Piusz Testvériség általános elöljárója részéről érkezett ismételt kéréseknek. Őszentsége egy akadályt akart elmozdítani, ami a párbeszéd megkezdését hátráltatta. Most elvárja, hogy a négy püspök hasonló készséget fejezzen ki, teljességgel elfogadva az egyház tanítását és fegyelmét. Az önmagától beálló kiközösítés igen súlyos büntetése - amibe a nevezett püspökök 1988. június 30-án estek, és ami ugyanazon év július l-jén került formálisan kinyilvánításra - a Marcel Lefebvre által végzett törvénytelen püspökké szentelésük következménye volt. A kiközösítés feloldása a négy püspököt egy igen súlyos kánoni büntetés alól mentesítette ugyan, de nem változtatott a Szent X. Piusz Testvériség jogi helyzetén, amely jelenleg semmilyen kánoni elismeréssel nem bír a katolikus egyházban. A négy püspök pedig - bár fel lettek oldva a kiközösítés alól - az egyházban nem tölt be kánoni tisztséget, és törvényesen nem gyakorolhatnak benne semmilyen szolgálatot. 2. Hagyomány, tanítás és II. Vatikáni Zsinat a Szent X. Piusz Testvériség majdani elismeréséhez elengedhetetlen feltétel a II. Vatikáni Zsinat, valamint XXIII. János, VI. Pál, I. János Pál, II. János Pál, és maga XVI. Benedek pápa tanításának teljeskörű elismerése. Amint azt a 2009. január 21 -i határozat is leszögezi, a Szentszék nem fogja elmulasztani, hogy a legalkalmasabbnak ítélt módon elmélyítse az érintettekkel a még nyitott kérdéseket, annak érdekében, hogy a fájdalmas szakadást eredményező problémákra teljes és kielégítő megoldást találjanak. 3. Nyilatkozat a soáról Williamson püspöknek a so- ával kapcsolatos álláspontja teljességgel elfogadhatatlan, és a Szentatya határozottan elutasítja azt, amint ő maga kifejezésre juttatta január 28-án, amikor ezen könyörtelen népirtásról szólván teljes és vitathatatlan szolidaritásáról biztosította testvéreinket, akikhez az Első Szövetség szólt. Továbbá kijelentette, hogy a szörnyű népirtás emlékezete „gon- dolkoztassa el az emberiséget arról, milyen kiszámíthatatlan a gonosz hatalma, ha beveszi magát az ember szívébe”. Hozzátéve, hogy a soá „mindenki számára intés a feledéssel, annak tagadásával, vagy lekicsinylésével szemben, mert az erőszak, akár csak egyetlen emberi lény ellen követték is el, felér a mindenki elleni erőszakkal”. Williamson püspöknek ahhoz, hogy az egyházban püspöki funkcióba kerülhessen, teljességgel félreérthetetlen és nyilvános módon el kell határolódnia a soával kapcsolatos nézeteitől, amelyeket a Szentatya nem ismert a kiközösítés feloldásának pillanatában. A Szentatya minden hívő imáit kéri, hogy az Úr világítsa meg az egyház útját. A lelkipásztorok és minden hívő növekvő elkötelezettséggel támogassa Péter apostol utódának, az „egyház egysége őrzőjének” kényes és nehéz küldetését. Az ügy hátteréről a következőket érdemes tudni. Williamson püspök az ominózus interjút úgy adta, hogy tudomása szerint az csak Svédországban jelent volna meg. A média visszaélve ezzel Németországban is közölte, ahol - sajnálatos módon - törvényi úton teszik lehetetlenné a történészek munkáját a II. Világháború kutatásaival kapcsolatban. A média által gerjesztett ’felháborodás’ éppen azért dagadt ilyen nagyra, mert a felszínre került, hogy egy szaktudományt (történelem) próbálnak meg a legaljasabb politikai fondorlatokkal elnémítani és meghamisítani. A püspök - jogosan - nem kívánt részt venni ebben az aljas dologban, és ennek hangot is adott, mármint hogy milyen mérvű történelemhamisítás folyik manapság. A Szentírás szerint az ördög ’a hazugság atyja’. Nekünk is fel kell emelnünk a szavunk a hazugság ellen.
