Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-03-01 / 3. szám
2009. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 Lészen ágyú! (Folytatás az 1. oldalról) keleti peremén fekvő Háromszék maradt meg magyar kézen. Az ország többi részétől elvágva, fegyver- és egyéb utánpótlás híján maradt mintegy 30 ezres székely népfelkelő had önellátásra kényszerült. November 23-án Sepsiszent- györgyön, a honvédelmi bizottmány akkori székházában gyűléseztek a háromszékiek, akiket báró Puchner császári altábornagy megadásra és hódolatra szólított fel. A küldöttek válaszul az ellenállás mellett döntöttek, harcra készültek. A fegyverhiány miatti kesergést egy negyvenéves székely ezermester, a berecki Gábor Áron - kiszolgált tüzér káplár - lényegre törő hozzászólása törte meg: „Lészen ágyú!” Ezután két hét leforgása alatt négy hatfontos vaságyút öntött a maga bodvaji hámorában, majd a háromszéki városok és falvak népe által felajánlott, egybegyűjtött templomi harangokból s egyéb fémtárgyakból 64 darab további lövegcsövet készített a kézdivásár- helyi manufaktúrában 1849. június 25-ig. Kortársa, az erdélyi harcok résztvevője, Kővári László így ír a kézdi székelyek hősies leleményéről 1861-ben megjelent könyvében: „És mit tett a lelkesültség. E földön, mely soha ágyút nem bírt, melyen soha puskapor-malom nem létezett: a nép ágyút és puskaport állított elő. Nem elég a mit mondtam: e nép az ágyúöntés s puskapor készítés titkát másodszor feltalálta. (...) Egy 4-5000 lélekből álló várasocska, Kézdivásár- hely egyszerre arsenállá változók, hol minden fegyveren dolgozott. A gyermekek öszve futottak, ónból puskagolyót öntének; a leány czinedényeket gyűjt ágyúk számára; a nő földet hord, belőle salétromot állít; az agg várdát áll, kordonra megy a határszélre; a béna, a vidéki nemes puskaport gyárt. Benne Thuróczy, egy kerekes előáll, ösz- szeszedi a város rósz üstjeit, rézedényeit, s réz ágyút önt a vas mellé, furó-gépet talál ki, felállítja, ágyúját maga kifúrja, felszereli, pedig soha ágyút nem látott. Egy más a gyógyszertárba megy, s gyógyszerész segedelmével a gyutacs készítését kitalálja. Szóval, egyszerre egy sereg lángész terem elő, amely teremt, feltalál, hogy magát megvédhesse; egy sereg ember, mely a kis Kézdivásárhelyt a világtörténet leghősiesebb városai közé emelte.” Az 1849. július 2-án a kökösi hídfőért vívott csatában — osztrák ágyúgolyó által — hősi halált halt Gábor Áronnak méltó társa volt Turóczi Mózes (1813-1896) kovács- és Dummel Ferdinánd esztergályosmester, akiknek vezetésével volt, hogy naponta két ágyút is talpára helyeztek a kezdetleges kézdivásárhelyi műhelyben. Pénzről, munkadíjról, költségtérítésről szó sem esett. Bem tábornok váltakozó sikerű erdélyi hadjáratai során sohasem szenvedett hiányt megfelelő tüzérségben, és amikor Görgey Artur tábornok 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert a cári csapatok parancsnoka, Rüdiger gróf előtt, 144 ágyút számoltak össze a seregében. A hadizsákmányként lefoglalt fegyverekből egy sem maradt meg az utókor számára. A ma több helyen is látható Gábor Áron „rézágyúja” mind utólag készült, többnyire valósághű másolat. (Részlet) Ludwig Emil Magyar Nemzet Jönnek az osztrákok! MN - Február 24-én kora reggel Ferenc úr berobban szobámba, és azt kiáltja: „Jönnek az osztrákok!” Ugyanebben a pillanatban riadót dobolnak, és mindenki siet a helyére. A híd mellett levő házakat megszállottuk, az ágyúkat irányoztuk, én pedig egy századommal, a vadászokkal, a nemzetőrökkel és egy fél század huszárral átmentem a hídon, hogy megnézzem, mi történik. Én a töltésen mentem, tőlem balra a lovasság az egészen kiszáradt ártéren. A töltés végére érve láttam, hogy az ellenség komolyan támadni akar. Miután elővédje egy ideig megállt az igen rosszul épített és ezért tőlünk meg sem szállt sáncoknál, előrenyomult és két ágyúból tüzelt ránk, de senkit sem talált. Erre a vadászok és a nemzetőrök sarkon fordultak és hazaindultak, és századom is kezdte követni e példát, de én megállítottam őket, és mindaddig kitartottam, míg nem láttam, hogy ellenséges gyalogság is közeledik, mert a sűrűn fűzekkel benőtt töltésen csak az haladhatott előre. Ekkor embereimet lépésről lépésre viszszavezet- tem, időnként meg-megállítva, hogy legénységemet, melynek soraiban sok volt az újonc, a tűzhöz szoktassam. Aztán visszamentem a hídon, és embereimet védelemre alkalmas pontokon helyeztem el. Cibakháza fekvése igen alkalmas a védelemre.
