Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-02-01 / 2. szám
2009. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 r Saáry Éva RIPORT A TÉLI BUDAPESTRŐL Midőn Szegfű Gyula, a második világháború befejezése után, visszatért első Szovjetunió-beli látogatásáról, mindenki megrohanta:-Mi van Moszkvában?-Hideg. - felelte kurtán s ez alatt nemcsak a téli zimankót értette. A híres epizódot hazai tapasztalataim juttatták az eszembe. December 28-án érkeztem Pestre, ahol a hőmérő higanyszála napról napra -10-15 C fok körül mozgott. Csúszós utaktól azonban eleinte nem kellett tartani. Száraz idő volt, sőt néha kisütött a nap is, ami viszont fokozta a levegő szennyezettségét (szmog-riadót rendeltek el!). Később aztán megeredt az ólmos eső. Jégpálya lett az ország. A kórházaknak pótágyakat kellett betenniük, hogy elláthassák a sebesülteket. A gondot még növelte az orosz-ukrán gázvita. Magyarországnak szerencsére voltak tartalékai, de a környező államokban veszélybe került a főtés, a főzés - a nagy üzemek szükségleteiről nem is beszélve. Végül Budapest adott "testvéri" segítséget Szlovákiának, Szerbiának... Nagy kavarodást okoztak a közlekedési sztrájkok, bár a repülőtéri dolgozók kegyesen felfüggesztették azokat az ünnepek tartamára. Egyébként görög munkások helyettesítették-helyettesítik (nagy felháborodásra) a munkamegtagadókat. Dermedt a társadalmi légkör. Sólyom László melankolikus újévi üzenetét Gyurcsány hetvenke- dése követte, hogy no lám, az októberi költég- vetési vita nem okozott problémát, az emberek értékelik az O munkáját, csak "a maradi fundamentalisták" okoskodnak. Pedig a gazdasági válság alaposan "begyűrűzött". A borzalmas adósságtömegről nem kell szót ejteni (köztudott), de január elsejétől - egy két szemkiszúrásra alkalmas kivételtől eltekintve - jóformán mindennek emelkedett az ára. A kereskedelem pang, sok üzlet, vendéglő bezár. Nagy a munkanélküliség! Enyhítésére négynapos munkahét bevezetését fontolgatják. Savanyúan hallgatják az EURO szlovákiai bevezetéséről szóló híreket is. Ez ugyan nem jelent "megváltást", de mégis rangsorolja gazdaságilag az országokat. Közben folyik az áldatlan vita a "fasiszta" Magyar Gárda körül s a Böszörményi út-Nagyenyed utca sarkán lévő, hősi emlékmőként szolgáló, szerencsétlen Turul szoborról, melynek lábánál a Doni katasztrófa urivi áttörésének évfordulójára most is nemzetiszín szalaggal díszített koszorúkat helyeztek el. Mindez nevetséges lenne, ha nem kellene sírni rajta. A Turul nemcsak magyar, hanem ősi ázsiai szimbólum, a "szimorg" megfelelője. Most hát romboljuk le a bánhidait, sőt a várban lévőket is? Arany János versét pedig meg kellene csonkítanunk, hiszen a "Keveházában" nem egyszer emlegeti. Az egészségügy, a közoktatás, a kultúra alig kap támogatást. Kórházakat, iskolákat vonnak össze, vasútvonalakat szüntetnek meg. Az egyetemeket privatizálni akarják. A "nem vonalas" múzeumok, könyvtárak elkeseredett harcot folytatnak a fennmaradásért. S ha már itt tartunk, említsük meg azt is, hogy Jókai, Mikszáth müveit átírják "mai nyelvre", mondván, hogy a fiatalok nem értik meg a klasz- szikus szövegeket! Nagyon sok tisztességes, rendes ember van (vagy én - "hasonló hasonlónak örül"-alapon - csak ilyenekkel tartok kapcsolatot?), de a nagy többség önző, materialista, "agymosott" (Ágnes lányom meghatározása). Sokan békétlenkednek, egyesek "jól be is olvasnak" a rendszernek, de az új urakról minden lepereg: "Na és?" Minderről Horn Gyula jut az eszembe, aki Gyurcsányhoz viszonyítva (minden relatív) "Grál lovag" volt. Egy év óta semmit sem hallani róla. Azt suttogják, hogy kómában van. Nemrég látott napvilágot a világhírű szívsebész, Papp Lajos "Szabadíts meg a gonosztól" című könyve. Ebben nemcsak az egészségügy reménytelen helyzetét panaszolja (egyre több betegre egyre kevesebb pénz jut, s a fiatal orvosok nagyrésze nyugatra vándorol), hanem az általános erkölcsi válságot is. Egyenesen "genocídiumról" beszél, hiszen az utóbbi 50 évben 7 millió magzatot pusztítottak el hivatalos segédlettel, s arra biztatják a fiatal lányokat, hogy sterilizáltassák magukat.
