Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-02-01 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 2009. február izraeli-palesztin háború, mely az ottani cionisták által 1909-ben felállított Hashomer fegyveres csoport harcával kezdődött, falvaik és új farmjaik védelmében. Ez a harc azóta is a háborúk egész sorát hozta magával és a mostani gázai harcok is ennek egyik fejezete. Megegyezésre itt csak akkor számíthatunk, ha a tárgyalásoknál Amerika visz- szatér közvetítő szerepére, Izrael pedig hajlandóságot mutat majd Cisz-Jordánia, mint a jövő Palesztin állam egyik területének feladására. A két fél közötti tárgyalások a múltban akkor jutottak legközelebb a megegyezéshez, amikor 2000-ben, Camp Davidben Clinton közvetített, Yasser Arafat és Ehud Barak között. - Az, hogy Obama középső neve Husszein, talán megköny- nyíti majd ezt a történelmi szerepét. Mindazzal, amit Obama eddig tett, merhetünk óvatosan optimisták lenni. Bizonyította, hogy van önbizalma, elismerten eredményes, tájékozott és magabiztos egyéniségekkel vette magát körül, akiknél a korrupciónak még a gyanúját sem tűri. Belpolitikájában a gazdasági helyzet javítása lesz az elsődleges cél, külpolitikájában a változást pedig fokozatosan hajtja majd végre. A megelőző katonai támadás (pre-emptive strike) stratégiáját feladva a diplomáciai tárgyalásokon lesz majd a hangsúly. Kivonul Irakból, ahogy azt a biztonsági helyzet ott lehetővé teszi és a terrorizmus elleni háborút ezután Afganisztánban folytatja. Korai első 100 napos sikeres ténykedését látva talán remélhetjük, hogy kormányzása az előtte álló feladatok nagy részében is eredményes lesz. BEKÖSZÖNTŐ? Szokás volt év elején egy reményteljes beköszöntőt irni a két világháború között nálunk. Pedig a helyzetünk egyáltalán nem volt rózsás. Trianonban nemcsak adminisztrációs változás történt a Kárpátmedence területén de közönséges rablás is. Egyénektől mint társaságoktól magánvagyont tulajdonítottak el. Mégis a hangulat bizakodó volt. Miért? Mert tudtuk, hogy vezetőink ha nem is géniuszok, de talpig becsületes magyar emberek akikben bízni lehetett. S ki hitte volna, hogy a demokráciának nevezettek győzelme után 64 évvel a jövő éppenséggel bizonytalan? Mindent felhoznak és kitalálnak ennek magyarázatára, csak természetesen éppen a lényeget nem mondják. Mégpedig azt, hogy valójában magában a rendszerben van a hiba. Az első válság alkalmával, amely miatt a világválság keletkezett, már látható volt a rendszer tarthatatlansága és az európai államok jórészben ki is ábrándultak a teljes kapitalizmusból. Mi is. De Amerikában sok kecsegtető linkeléssel újra visszakerült. A kapitalizmus amely előszeretettel magát szabad gazdálkodásnak szereti hívni, szabad harácsolás helyett, valójában harc a munkás és a munkaadó között. Amerikában minden szociális intézkedést úgy kellett belőle kicsikarni az úniók által. Ez az áldatlan helyzet azután odavezetett, hogy a tőkét külföldre mentették az u.n. harmadik világba és a termelést ott folytatták. Ennek két következménye lett. Az első az, hogy a jövő ellenségeinknek óriási technológiai ismeretet is adtak, másodszor sok amerikai munkás veszítette el megélhetését, ami megint a kormányt terhelte meg a segélyekkel. Kezdtünk eladósodni. Sebaj, elindult a bankok és üzleti tásasá- gok hitel kampánya, ami most már nemcsak az állam de az egyének eladósodásához is vezetett. Csődbe került Amerika, de ami a legérdekesebb az, hogy ezért nem felel senki, bár néhány fejes lebukik, de sem az elnök, vagy miniszterek, szenátorok és politikusok mint pénzemberek sem felelnek. A felelősség a szisztémán van de azt nem lehet felelősségre vonni, mert személytelen. Ez ugyan már a multté, ami a jelen is, hogyan megyünk innét tovább? Amerikában sok függ az elnöktől is aki valójában kiskirály s az új elnök sok reményt gerjeszt. Először is mert nem milliomos mint az előzői 50 éven keresztül. Jobban ismeri a kis ember aszpirációit mint előzői. Amerika népe már nem az aki volt a háború előtt. Egy csomó ig- noráns félművelt bár de segitőkezű kézimunkás. Az új generációban arányszerűen is több a végzett nő és férfi mint volt a háború előttiben. Ennek már nem lehet mindent eladni mint az előző generációnak. Többet kritizál mint elődei. Ez az elnök ismeri a veszélyt amely minden elégedetlen társadalmat fenyeget, egy forradalom bekövetkezését. De a kapitalizmus hétfejű sárkányát nem lehet hamar kiirtani mert rettenetes pénzvágy van felette- A világkormány révén az egész világot akarja uralni ami szörnyű háborúhoz vezethet. Ezt az elnök is tudja. De az is tudvalevő, hogy csak adókból nincs elég jövedelme Amerikának, mikor többet importál már mint exportál. Amerika lassan ugyan de követi Európa sorsát. Kénytelen lesz államosítani. Ez nincs ellene a demokráciának, mint Európa államai is mutatják. A nagy változások kora kezdődik megint. A gaz-
