Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-01-01 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG hogy ez roppant idegesíti némely szlovák fele(vagy inkább sehogyse)-barátainkat és iparkodnak jelen vezetőik magyar gyűlöletet gerjeszteni, ami végső fokon már nem válhat be. Ha ez a határfelszámolás tovább folytatódik és Erdély valamint a Délvidék felé is megszűnnek a határok, akkor legalább is "elméletileg" Szent István országa ismét valamikép újra eggyé lesz, a Kárpátok csodás övezetében, amilyennel a viág egyetlen országa sem dicsekedhet. Azzal sem hogy Európa közepe és szíve Magyarország és földrajzilag a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében levő Monok (Kossuth Lajos szülőhelye) lett Europa centrumának nyilvánítva. Ezekre és más vigasztalóbb jelenségekre függesz- szük tehát szemeinket - és ha tettünk néhány jó feltételt, kérjük az emberi történelem Urát, hogy azokat erős akarattal megvalósítva, elnyerjük kegyelmével a magunk, családunk, magyar és választott hazánk megújulását és adjon több örömteli napot ebben az új esztendőben mindannyiunk számára. Dr. Miskolczy Kálmán Sch. P. VALÓBAN SZÜLETETT? Mese, legenda, vagy igaz történet-e az, amit az evangélisták leírtak Róla? Úgy gondolom, hogy három megjegyzés félig-meddig már el is döntheti ezt a gyakran ismételt teoretikus kérdést. Az első Kétezer éves történelme során a keresztyénség sikeresen védett ki minden támadást, amely Jézus történeti voltát kérdőjelezte meg. Ennek részletezése helyett nyugodtan megállapíthatjuk, hogy időszámításunk kezdetén élt egy Jósua-Jehosúa- Jézus nevű személy, aki Betlehemben született, Názáretben nevelkedett, viszonylag nagy embertömegeket mozgatott meg megragadó szavaival, csodadoktor hírében állt (és ezt sokan ki is használták), zsidó főpapi nyomásra a római megszálló hatóság helytartója keresztrefeszíttette, de O harmadnapra újra megjelent tanítványainak. Akit történeti személynek ismerünk így el, annak, a dolgok természetes rendje szerint, meg is kellett születnie. Aki ma tehát az újra meg újra felbukkanó mesével jön, hogy Jézus állítólag soha nem is létezett, az meglehetősen veszett ügyet képvisel. 2009. január A második Ehhez azonban azonnal hozzá kell tenni azt a tapasztalatot, hogy az ókorban a leghíresebb személyekről is tudták ugyan, hogy egyszer megszülettek, de megszületésüknek távolról sem tulajdonítottak olyan jelentőséget, mint ma. A fontos az volt, hogy élt egyszer egy Szókrátész vagy Hamurabbi, Nagy Sándor vagy Xerxész, Cézár vagy Hannibál, de a születése körülményei annál kevésbé voltak érdekesek. Tulajdonképpen így gondolkoztak a keresztyénség korai nemzedékei is. Ha mártírjaikat kivégezték, azok halála volt nagyon fontos (hiszen még a kalendáriumunk eredete is a mártír-listákra megy vissza!), sőt ezt a napot tartották (újjá) születésüknek, de nem nagy érdeklődést mutattak az eredeti születésük iránt. Ezt onnan is tudjuk, hogy a nagy egyházi tanítók három évszázadon át gúnyolódtak afölött, hogy a "pogányok" milyen nevetséges ceremóniákkal ünnepük istenségeik születésnapját! Bár Máté és Lukács leírta Jézus születése körülményeit, de a gyülekezetek nem gondoltak arra, hogy a születést magát meg is kellene ünnepelni. Aki tehát azt gondolná — amit ma el sem tudunk képzelni! —, hogy a keresztyénség nem élhet meg karácsony megünneplése nélkül, az megtagadná három évszázad keresztyénségét, amely bizony — hihetetlenül hangozzék bár! — megélt nélküle. Hadd mondjak el egy későbbi esetet is. Vagy 350 évvel ezelőtt egy híres angol bibliakutató (John Lightfoot-nak hívták) vonta kétségbe először Jézus születése dátumát, mire a londoni anglikán papok annyira fellelkesültek, hogy törölni akarták karácsonyt a naptárjukból. A királyi udvarnak kellett erélyesen közbelépnie, nehogy botrány legyen a klerikális zendülésből. — De még közelebb is léphetünk: az oroszországi kommunista uralom kezdetén megszüntették a Karácsonyt, ill., munkanappá nyilvánították. Ám ezt a hetven évet is túlélte a keresztyénség nagy ünnepe. Ugyanezeket nem mondhatjuk el a feltámadás ünnepéről! Kezdettől fogva, évszázadokon át ez volt a legfontosabb ünnep, amelyet — csodálkozzunk csak! — nem évenként, de hétnaponként, hetenként ünnepeltek a később vasárnapnak, vásár-napnak eltorzított "festa dominica"-n, azaz az Úr Napján. Keresztyén eleink szíve itt dobogott hangosan és pogány szemtanú tudósítása szerint
