Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2009-12-01 / 12. szám

2009. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 14 Végezetül hallgassuk meg a másik oldalt is. Néhány napja került nyilvánosságra Szabó Éva, MSZP-s parlamenti képviselő asszony pár veretes mondata. Éva asszony annak a Veres Jánosnak törvényes hitvese, aki pénzügyminiszterként reg­nált, a HÍR tévé „nagy barátja,” és áldásos tevé­kenysége révén, sikerült olyan mélyre leküzdenie magát, hogy tőle még a sertésinfluenza is nép­szerűbb. Szabó honanya oly messze van a nemzeti jobboldaltól, mint Sztálin az anyaszentegyháztól. Évácska a következőket mondta: „A magasabb segélyek érdekében ördögi eszközökre is képesek tudatlan és befolyásolt fiatal anyák. Olyan gyógy­szert is képesek beszedni, amelyek következtében súlyosan sérült gyermekek jönnek a világra.” Bu­dai Bernadett „úrleány,” az MSZP szóvivőjének véleménye szerint, ismerve Szabó Évát, feltétele­zi, hogy kijelentését alapozta valamire, és joggal állította, amit mondott. Némi kajánsággal meg­szólalt a jobboldal is. Tessék már mondani, hogy is van ez?, mert mintha Szabó Éva és Molnár Oszkár szavai összecsengnének. Mire a megélhetési jogvédők és fajvédők egy emberként állították, képviselő asz- szony nem említette, hogy tulajdonképpen kikre is gondol, és ez tényleg így van. Utána néztem. Valószínű a magyar keltákra gondolt, de az sem kizárt, hogy a jászsági dakotákra. Viszont nem szabad megfeledkezni az avarokról. Ok a legveszélyesebbek, mert a „nyóóóckerületi” ava­roktól minden kitelik! Soós Géza Kollektív bűnösség... Köztudott, hogy minket, magyarokat többször is üldöztek, csak azért, mert magyarok vagyunk. Az­tán pedig, hogy ezért ne kelljen bocsánatot kérni, jóvátételt szolgáltatni, már jó ideje folyik a pszi­chológiai hadjárat, a magyarság kollektív bűnös voltának elhitetése érdekében. A második világháború után Magyarországot a náci Németország „utolsó csatlósa” címmel bélye­gezték meg. Az igazság az, hogy a háború vég­napjaiban már de facto nem létezett magyar állam, a németek által katonailag megszállt magyar te­rületen a németek egy saját bábkormányt működ­tettek. De még így sem Magyarország volt az utolsó csatlós, hanem Szlovákia, a náci Tiso által vezetett Szlovákia! Kollektív bűnösségre alapozott magyarüldözés viszont volt. Benes nyílt, jogilag is deklarált mó­don tette ezt. Jugoszláviában sunyi módon zugban öltek meg 40 ezer magyart. Romániában a szovjet Vörös Hadseregnek kellett beavatkoznia a romá­nok által megindított magyarmészárlások leállí­tása érdekében. A legújabb időkben újból dolgoznak erők a ma­gyarság kollektív bűnös voltának elhitetése érde­kében. Dr. Kövér László a Fidesz országos választmá­nyának elnöke, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után „elmondta: ha egy nemzetnek vannak kollektív hőstettei, akkor vannak kollektív bűnei is. Példaként együtt említette a magyarság passzivitását zsidó polgártársainak 1944-ben tör­tént elhurcolásakor, valamint a december 5-én ta­pasztalt távolmaradást, illetve az elutasító szava­zást a határon túli magyarok kettős állampol­gárságával kapcsolatban.” (MTI 2004. dec. 20.) Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „Zéró tole­rancia Kiáltvány”-ának beharangozásakor beszélt a parlamentben. Csak úgy zúdultak a magyar­ságra, az országra a rágalmak:- „egy olyan ország, amelynek polgárai falvak­ban és városokban éveken keresztül szótlanul tűr­ték, hogy ismerősöket és ismertetleneket, baráto­kat vagy éppen riválisokat csak azért, mert úgy­mond máshonnan származnak, korlátozzák a mél­tóságban és szabadságban megélt emberi élet lehetőségében”.- „Magyar férfiak és nők, fiatalok és idősek ott álltak az utca mellett az út szélén, és egy szót sem szóltak, amikor szomszédjuk egy batyuval elin­dult, és vitték a bőröndöt. Nem századok, nem egy regiment kísérte a szerencsétleneket, hanem pár csendőr - ők hagyták.”- „Szent István ezeréves államának képviselői a hazára, a nemzetre, a magyarságra hivatkozva nem egyszerűen elengedték a kezét százezreknek, hanem vagy aktívan vagy csendben, de közremű­ködtek, hogy magyarok százezreinek a szervezett, ocsmány halál legyen a vége”. (Forrás: parlamenti jegyzőkönyv.) Kiss Péter sem akar kimaradni: „történelmünk­ben magyarok csináltak magyarokkal szörnyű tra­gédiát a 40-es években, amikor hatszázezret közü­lünk ipari módszerekkel kiirtottak”. (Magyar Nemzet 2008. február 14. 5. old.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom