Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2009-11-01 / 11. szám

18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Elkészült a 2010-es költségvetés. A kormány bru­tális megszorító intézkedéseinek első áldozata az egészségügy. A hatalom abból indul ki, hogy az időskorúakra tulajdonképpen nincs semmi szük­ség. Csak a kenyeret pusztítják, hasznot nem haj­tanak. Ezzel szembe ők kötik le az egészségügyi kapacitás jelentős hányadát. Az előterjesztett költ­ségvetés után már nem sokáig. Ezért az ágazatból újabb és újabb anyagi eszközöket vonnak ki. Ez pedig oda vezet, hogy a csőd szélére került kór­házak rövidesen csak az életmentő és a súlyos eseteket tudják fogadni. A tárgyalások a tárcával még folynak, most mintha közeledtek volna az ál­láspontok. Az intézmények életbetartásához to­vábbi 25,5 milliárdra lenne szükség. A szakmi­niszter először 4,5 milliárdot ígért, majd ezt a pénzt a jövő év második félévének terhére meg­emelte. Tehette, hiszen akkor már ők árkon, bok­ron túl lesznek. Addig is széttárja kezét, és az üres kasszára hivatkozik. Teszi ezt akkor, amikor a bal-liberális haverok a legarcátlanabbul lopják szét az országot. Amikor úgy repkednek a száz­milliós végkielégítések, hogy az egyszerű halandó nem tudja követni. Miközben egy egész országot nyúlnak le, az egészségügyet rákényszerítik a lo­pakodó eutanáziára. Ennek egyik „bevált” mód­szere az, amikor idős betegek anyagiak híján nem tudják kiváltani életmentő gyógyszerüket. Vagy ha mégis kiváltják, akkor éhen halnak. Az egész­ségügyben dolgozók tiltakozásul kitűzték a zöld zászlót, melyen a hatalom csak jót nevet. Mint ahogy azon is nevet, hogy egyes intézményveze­tők éhségsztrájkkal fenyegetőznek. Hét hónapja van még hátra ennek a társaságnak. Ezt az idő­pontot kell még valahogy kibírni, lehetőleg a leg­kisebb veszteséggel. Furcsa időket élünk. Még az is lehet, hogy megbüntetik a pénzügyminisztert. Pedig nem kö­vetett el főbejáró vétséget. „Mindössze” csak épü­lő palotája eltért egy „csöppnyit” a tervektől. Mint ismeretes a szocialisták, amikor hatalomra kerül­tek „virtuálisan” meghirdették, hogy melyik tud közülük nagyobb kacsalábon forgó palotát építeni a legkevesebb saját erőből, mellőzve minden jó ízlést. Péter „barátunk” is beszállt e „nemes” ve­2009. november télkedőben, és a budai hegyek legszebb és leg­drágább részén, „szerény” kis hajlékot épít ma­gának és élettársának. A förmedvény mindössze­sen „csak” 450 m2-es, négy szintre felhúzva. Lift­tel, alig félmilliárdért, afféle „munkáslakás.” Vé­gül a legfelső szintről permetező vízfüggönyt szo­lidaritásból a hajléktalanokkal elhagyta, ebben az aszályos időjárásba. Az építési engedélytől való eltérés is pusztán csak műszaki jellegű. Az épít­mény süllyedése ellen még egy további pincét is beiktatott. Meg kell érteni, mert egy komoly süllyedés esetén, még a pokolra kerülhet az övéik közé. Bár ettől függetlenül a pokol lehetősége így sem kizárt. A tízparancsolat ugyan nem tér ki arra, hogy adózás elöl, ne mentsd a tisztázatlan körülmények között megszerzett vagyonodat adóparadicsomba, Péter ezt már rég megtette. Mentette, ami ment­hető! Jelenleg ő a pénzügyminiszter, aki össze­állította a 2010-es költségvetést. Azt a költség- vetést, melyben elveszi a süketek és vakok pénzét. Megrövidíti a mozgássérülteket és az egyéb fo­gyatékkal élőket, és a gyerekeket. Most egy hirdetéssel folytatom írásomat. Rend­kívül jó állapotban lévő, egészséges vese, jutá­nyos áron eladó. Félre a tréfával, ezt a hirdetés feladója nem annak szánta. Félek, ez a mai ma­gyar valóság. Talán nem ugyan ezekkel a sza­vakkal adta fel egy kétségbe esett asszony. Talán másként fogalmazott. Neki már csak ez maradt, melyet pénzé szeretett volna tenni. így akarta ki­fizetni a bank felé az elmaradt törlesztést, vissza­kapcsoltatni az áramot a lakásba, kiegyenlíteni a gázszámlát, és a többi rezsiköltséget. Arra is gon­dolt, hogy így végre melegétellel jóllakhatnak a gyerekek. Ugyanis ha nem fizeti ki az elmaradt törlesztést, rövid úton. az utcán találja magát, a gyerekeket pedig intézetbe viszik. Egy család hullik széjjel, mely manapság oly „divatos,” itt a Kárpát-medencében. A hatalom felüvöltött: Még, hogy valaki a fél veséjét árulja, hát milyen anya ez? Anya egyáltalán? Csak hát ez a hatalom mélyen hallgat arról, hogy ezt a családot, és még rajtuk kívül több tízezret, vagy százezret, ők taszí­tottak ilyen tragikus helyzetbe. Ők, akik mindent ellopnak, elkorrumpálnak, ami a kezük ügyébe kerül. Nincs az a banánköztársaság, nincs az a sötét afrikai diktatúra, mely ilyen erkölcsi mély­ségbe jutott, mint a hazánkat kirabló bal-libe­rálisok. És még van bőr a képükön pálcát tömi egy olyan szerencsétlen asszony fölött, aki életét

Next

/
Oldalképek
Tartalom