Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-01-01 / 1. szám
24 MI A MAGYAR? MN - Noha a régi várasok elpusztítanak Magyarországba, de azért számtalan sok várasok, mezővárasok, várak, faluk és erősségek vadnak Magyarországban, Tótországban, Sklovákország- ban, Horvátországban, Rácországban, Szilágyban, Maramorosban és egész Erdélyben, melyek szépen vadnak elrendelve és vármegyékre elosztva. Szép kedig és igen kies mind az egész Magyar- ország, és majd az egész világnál és ország tartományinál dicséretesb volna az ő szépsége, kiessége, jóvolta és az ő egészséges volta: de miért- hogy olyan háborgó és békételen, ezért a nagy tolvaj lásokért és a szántalan sok kóborlásokért ke- vésb várasok és faluk találtatnak benne. De találtatnak mindezáltal sok vármegyék és várasok benne és számtalan sok faluk, melyek közül sok olyan, mint egy-egy váras. És az vármegyéket nevezték az várasokról, várakról vagy az hadnagyokról, kik a magyarokkal kijöttenek Scythiából, és letötték magokat a Duna mellett kétfelé; holott laktanak, most is ott laknak az ő maradékjok. [...] Mondám azelőtt, hogy éjszakra és napnyugatra vadnak ez vármegyék Erdélybe Magyarország felé. De naptámadatra és délre, Moldova és Havas- elvő föld felé több nemzetek és népek vadnak ez országban. Először naptámadatra Moldovára vagyon egy hercegség, melyet Besztercének nevezik. Ezt e hercegséget adá az iffiú László király, Albirt királynak a fia, az Hunyadi gubernátor Jánosnak, a Mátyás király atyjának, az ő jeles hadakozási és győzedelmiért a törökek ellen; és ez hercegségből sok falukat elajándékoza az ő hősinek. Annak utána szállá ez a hercegség Mátyás királyra; ő is sok falukat elajándékoza az ő vitézinek. Úgy véve annak utána az erdélyi szász nemzet egy somma pénzen az maradékot az hercegségnek Mátyás királytól, és úgy incorporálák azt a több szászokkal Erdélyben. Ebben egy szép körített váras vagyon, szinte az havasok kőzett, a Beszterce folyóvíz mellett, melyet az vízről Besztercének nevezik. Beszterce felett négy mélyfölddel vagyon az régi Radnabánya, holott elein negyvenezer bányász művelt nagy haszonnal: most is müveinek, de nem olyan nagy számú néppel és nem olyan haszonnal. Ezek mellett vadnak annak utána a székelyek. 2009. január Ezek mindnyájan szabad nemesek, és a scythiabeliek közül legrégiebbek. Ezek szabad népek voltának, és senkinek nem szolgáltának, hanem arra voltának kötelesek, hogy ha ellenség jutott az országra, a király parancsolatjára őnékik előszer fel kellett kelniek az ellenség ellen. Adót sem adtanak senkinek, hanem a magyari királynak egy-egy ökerrel tartoztanak a koronázotra és a menyekezére, és ha a királyné aszszonynak fia lőtt. Jeles hadakozó népek voltának ezek, és az ő földek székekre vagyon osztván. Azok kőzett teremnek az erdélyi jeles lovak, hadra valók és jeles szekeres lovak; és sok jó és kövér ökrek. Harmadszor a székelyek mellett napnyugatra és délre ott laknak a szászok, kiket deákol saxonesnek hínak. Ezek kedig ázsiai népek; mert Ázsiából jöttének ki nagy sokasággal, és leszállottanak Európában. És igen régen lakik e szász nemzet ez országban: Mert nem csak egy úttal jöttének be az országba, miképpen annak utána a krónikába megmondjuk. Ezek e szászok épütették a körített várasokat az Erdélyországban, tudniaillik: Szebent, mely főváras az országba, Szászsebest, Klauszenburgot, Besztercét, Meggyest, Segesvárt, Brassót és Szászvárast. Ezt is megkezdették elein köríteni, de a nagy hadak miatt elhatták. Ezekhöz e várasokhoz jeles szép faluk tártnak, melyek székekre vadnak osztva. Az Erdélyország nemigen nagy ország, mert Bánfi-Hunyadtól mind Türcs váráig, mely Brassón túl vagyon, alig vagyon negyven mélyföldig az hossza, a szélessége alig vagyon húsz. De noha görbécses és igen hegyes föld, azért igen jó termő föld és igen bőv gyümölcshozó. Kömyülvétetett kedig mintegy szép koronával, a magas hegyekkel, melyek kőzett szántalan sok faluk vadnak, holott az emberek szántással és kapálással földet készítnek a búza, rozs, köles és egyéb magvoknak bevetésére; és mind hegyen, völgyen jeles termése leszen. De az embereknek nagyobb része mind aranyászok. (Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak viselt dolgairól, 1575) „ Verecke híres útján jöttem én, Fülemben még ős magyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival? ” Ady Endre AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
