Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-10-01 / 10. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2009. október nevezett fordulat következett be, hosszas, kemény de eredményes tárgyalások következtében megszületett a döntés és 1989-ben iskolánk a Magyarországi Evangélikus Egyház kötelékében újra oktatási intézménnyé lett. Budapesti Evangélikus Gimnázium néven, melyhez megkülönböztetés címén a Fasor szót is hozzácsatolták. Ennek az újraindulásnak ünnepeljük idén a húsz éves évfordulóját. A megnyitó ünnepélyen dr. Gyapay Gábor igazgató könnyekkel a szemében beszédét így kezdte:"Kedves Fasori Diákok !" —. itt a hangja megcsuklott, majd így folytatta: "Ez 37 évig nem hangozhatott el ebben a teremben." A hatás leírhatatlanul szívbemarkoló volt. Mindez húsz éve történt, azóta a Mindenható segítségével újra van Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium! A volt diákoknak a gimnázium iránti szeretete és ragaszkodása szinte egyedülálló. A kapcsolat az érettségivel nem ér véget, az osztálytársak mind egymással, mind a Volt Növendékek Egyesületén keresztül a gimnáziummal továbbra is érintkezésben vannak. Nemigen van a világon olyan gimnázium, amelynek diákjai hatvan éven felüli érettségi találkozókat tartanak. Tudunk egymásról, törődünk egymással Ez az "old school-tie business" fasorista változata. Az 1945-ben végzett osztály 2009 májusában tartotta 64-éves érettségi találkozóját! A résztvevők zömmel beteg, 82 éves öreg emberek voltak, de a fasori szellem, a "Genius Loci" hatására egymás iránti barátságuk és az Alma Mater szeretete a Mennyei Atya jóvoltából még mindig összehozza őket. Barátságuk lényegileg egy életre, a sírig szól, hiszen egymást temetjük. Külön örömöt jelent. amikor külföldön élő osztálytársaink hazalátogatnak európai országokból, az Egyesült Államokból, Kanadából, Brazíliából, Ausztráliából. A legújabb hírek szerint ezt a gimnáziumot akarja Magyarország jelenlegi vezetése megszüntetni a többi nyolcosztályos gimnáziummal együtt, mert ellenzi az elitképzést! Reméljük, ezt a bűnös merényletet a Mindenható nem fogja megengedni! Simon Róbert, ny. főiskolai docens, presbiter, fasori öregdiák Köszönet mindazoknak, akik színvonalas munkájukkal, anyagi támogatásukkal segítik a lap folyamaros megjelenését! r Saáry Éva OLVASOK - OLVASGATOK Olvasni és olvasgatni nem ugyanaz! A magyar a gyakorító képzővel nemcsak a cselekvés ismétlődését, de sokszor felületességét, dilettantizmusát is kifejezi, lekicsinylést, lesajnálást érzékeltet. Hogy csak egy példát említsek: hiába a nagy "egyenjogúság", a tömeg szóhasználatában a férfiak "írnak", "festenek", a nők azonban csak "írogatnak" és "festegetnek"... Na, de kanyarodjunk vissza az olvasáshoz! A magam részéről, ha azt mondom olvasok, ez rendszerint valamely könyv elejétől végéig, kihagyások nélkül történő áttanulmányozását jelenti, amelyhez hozzátartoznak a gyakori megállások, eltűnődések, aláhúzogatások, de a hosszabb-rövi- debb széljegyzetek, felkiáltójelek, kérdőjelek is. Mindezeken túl, midőn a kötetet befejeztem, írok a saját használatomra egy kis összefoglalót, emlékeztetőt, aminek később hasznát veszem. Az is előfordul, hogy elolvasva az így kapott szöveget, megállapítom, "nem is olyan rossz", talán fölhasználhatná valamelyik újság!? De melyik?? Sorra veszem a címeket, a profilokat, a főszerkesztők (és olvasóik) ízlését, mentalitását, míg végül kikötök egynél: "Igen, ennek a lapnak jó lesz az írásom!" A recenziót természetesen "átfésülöm", s nyugati magyar könyv esetében, az esetleg bántó-sér- tő kifejezéseket letompítom. Itt-ott tekintetbe veszem a vallási-politikai érzékenységeket is. Lényeg, hogy nem akarok rombolni! Vagyis úgy igyekszem elmondani véleményemet, hogy helytálló is, de "építő" is legyen. Azt vallom, amit Fáy István egy levelében kifejtett: "Az emigráció térfogata nem bírja el a kritikát, csak az ismertetést, mert ha ártunk ezzel, az egyenlő az öncsonkítással." Ezt a mondatot márványba kellene vésni, any- nyira fontos (ami persze nem jelenti egyben és okvetlenül az igények lejjebb szállítását is!). Nos, a legépelt szöveg borítékba kerül. Mellé biggyesztem, hogy "használják föl, ha tudják, de ha nem, akkor sem veszem rossznéven". Engem "bicskával se" lehet megsérteni, vagy ahogyan Illyés Gyula írja:
