Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-09-01 / 9. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2009. szeptember Bánja a kánya, mondhatja az ember, hiszen jó érzésű magyar ember távol tártja magát ettől a bűnbandától. Az EU-s választáson „sikeresen” lenullázták magukat. Az ok egyszerű. A liberálisok a néphit szerint ( de valójában is) a drogosok, a homokosok, a pedofdok, a cigány bűnözők és az aberráltak pártja lett. Minden, ami magyar, ami nemzeti, ami keresztény, erkölcsös, morális és tisztességes, szálka ennek a nemzetietlen, kozmopolita, haszonleső és élősködő, parazita párt számára. így nem csoda, hogy az útjuk a történelem szemétdombjára vezetett. Érdekes volt megfigyelni, azoknak a liberálisoknak az erőfeszítését, akik látván pártjuk mélyrepülését, amint egy új nemzeti szabadelvű pártban gondolkodtak. Először megkövették a magyar nemzetet mind azon aljasságokért, melyet az elmúlt húsz évben elkövettek. Ami ezután következett az tulajdonképpen a párt igazi arca Néhány kikopott és kiköpött cionista „pártguru,” olyan ricsajt csapott, hogy ettől lett hangos az általuk bitorolt média. Még, hogy a magyarságtól bocsánatot kérni. Ettől a bűnös nemzettől, akik csak Jelenthetnek” nekik, akiknek a kisujjuk is többet ér, mint ez a nemzet ösz- szességében. Kimondva, vagy kimondatlanul, csöpögött belőlük a felsőbbrendűség, miközben folyamatosan antiszemitáztak, fasisztáztak, rasz- szistáztak, mucsait emlegettek, egyszóval önmagukat adták. Az alattvalók pedig kapkodták a fejüket. Annak idején a „nagy elődök,” a Tanácsköztársaság idején, a történelemben először idehaza, a Dunába lőttek embereket. Hallgatva őket, elfog a félelem és a riadalom. Ha egyszer ezek valódi teljes hatalmat kapnának, a Duna korzó rövidesen egyirányúvá válna. Budapesten a tömegközlekedés összeomló félbe van. A jegyek és a bérletek ára a csillagos ég. Ezzel szembe a szolgáltatás színvonala a béka ülepe alatt van Ma egy pesti polgár (alattvaló) körülbelül annyit fizet a helyi utazásért, mint a bécsi polgár, csak a különbség ott van, hogy a Lajtán túl a jövedelmek többszöröse a hazainak, az utazás körülményei pedig összehasonlíthatatlan a fővárosiéval. Az ok, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat egy alibi cég, melynek úgy tűnik, hogy a fő profilja a pénzéhes szocialisták zsebének megtömése. Feltételezhető, hogy a pártkasz- szákba is csurran, cseppen ezekből a pénzekből. Amióta Demszky Gábor „beleragadt” a polgár- mesteri székbe, minden történet arról szól, hogy ki mennyit, hogyan és milyen gyorsan. Az egyik pénzügyi botrány tüzét, a másik pénzügyi botrány „tüzével” oltják. Ha egy senkiházi apparátcsík pénzzavarba kerül, ír egy senki által nem hasznosítható tanulmánytervet, vagy elszegődik a BKV-hoz tanácsadónak, és máris megtömheti a zsebét pénzzel. Azért a legjobb üzlet a metróépítés. Ezzel mindenki nyer, aki közel van a tűzhöz, csak a nemzet fizet rá. A lenyúlások láncolatának „egy igazi gyöngyszeme” Szalainé Szi- lányi Eleonóráról szól. O a BKV tocsikja. Ki tudja, hogy milyen meggondolásból közel százmillió forint végkielégítést vett fel a hölgy, mondván, hogy nyugdíjba készül. Végül maradt, havi négymillióért. Nem ő az egyetlen, aki több tízmilliós végkielégítéssel távozott. Azt viszont jótékony homály fedi, hogy ebből a pénzből kiknek mennyit kellett visszaosztani. Eközben a buszok menetrendszerűen robbannak le a fővárosban. Azok a bliccelők, akik nem vesznek jegyet a tömegközlekedési jármüvekre, súlyosan megkárosítják a cég tolvajait. Egyfajta „kapuzárási pánik” vett erőt a szocialistákon, és rajtuk keresztül a kormányon. A vesztüket érzik. Ezért még a választások előtt igyekeznek bespájzolni, zsebeiket megtömni. A probléma csak az, hogy már alig van olyan lakossági réteg, akiket ne kopasztottak volna meg. Mára a fogyatékosok kerültek terítékre. Első lépésben 25 %-ra emelték a rászorultak életét segítő eszközök forgalmi adóját. Európában az ilyen eszközök adója vagy nullaszázalékos, vagy kedvezményes. Nálunk a luxus kategóriába került, úgy, mint a cigaretta, vagy az alkohol. Az adó emelésével párhuzamosan csökkentek vagy megszűntek ezen eszközök támogatása. Más esetben a használati időt hosszabbították meg. Gyermekek ortopédcipőjének ára, és a kihordási ideje növekedett, figyelmen kívül hagyva, hogy az ő korukban a láb nagysága gyorsan változik. Más esetekben a siket gyermekektől vonták meg a korszerű hallókészüléket, ezzel a gyermek szellemi fejlődését veszélyeztetve. Kerekes széket, művégtagot, vagy az egyszerű fogpótlás elérhetőségét szüntették meg. Mind ezt a takarékosság jegyében. A gyógyászati rehabilitációs eszközökön spórolni, a fogyatékkal élőket megrövidíteni, ez már olyan mélység, amire alig találni szavakat. Erdély magyar föld, harcoljunk érte!
