Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-09-01 / 9. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2009. szeptember Tápay Miklós Az iráni választás és válság Június 12.-én Iránban egy 4 évenként ismétlődő elnökválasztás zajlott le. A kampány utolsó hetének TV vitái után az általános vélemény és az elemzők szoros eredményt vártak az ultrakonzervatív előző elnök Mahmud Ahmadinezsád és a legesélyesebb, mérsékelt reformot Ígérő Hoszein Mouszavi között. Mikor másnap a kormány hivatalosan közölte az elnök valószínűtlen 2-1 arányú választási győzelmét, az ellenzék durva választási csalást gyanított. Milliós spontán tömegtüntetések kezdődtek országszerte, amihez hasonlót az ország nem látott a sah uralmát megdöntő 1979-es forradalom óta. Az Iráni Iszlám Köztársaság 30 éves történetének rövid ismertetése érthetővé teszi a bekövetkezett eseményeket: A shah uralma és Khomeini feltűnése. 1963-ban Irán uralkodója Muhammad Reza Pah- lavi shah politikai, gazdasági és szociális reformokat kezdeményezett, melyet fehér forradalomnak hívtak. Ez többek között több szabadságot jelentett a nőknek és növelte a nem-vallásos oktatást a vallásos oktatás rovására. Ezek és más változások kikezdték az iráni életben addig döntő szerepet játszó síita iszlám papság vezetőinek (ulema) szerepét, akik féltették addigi hatalmukat és befolyásukat. A nép is kezdett kiábrándulni a shah politikájából. Egyetemisták és a tanult réteg elsősorban ellenezte a sah diktatórikus módszereit, családjának korrupt meggazdagodását és a demokrácia hiányát. A középosztály is elégedetlen volt, mert nem látott sokat az ország olajtermelése által a 70-es években létrehozott gyors gazdasági fejlődésből. Az olaj-jövedelem nagyrészét u.i. nemzetközi, vagy a sah családjához fűződő kapcsolatokkal rendelkező nagy vállalatok fölözték le. A fundamentalista iszlám réteggel együtt ellenezték Irán egyre szorosabb és alárendelt kapcsolatát a Nyugattal. Mindennek lényeges szerepe volt Ruhollah Khomeini politikai feltűnésében, aki a 60-as évek elején még csak egy alig ismert iszlamista ajatollah (szent ember) volt. Három képessége révén azonban 2 év alatt kiemelkedő, nemzetközi jelentőségű vallási és politikai egyéniséggé nőtte ki magát: 1) Félelmetes bátorsággal támadta a sahot és fehér forradalmát; 2) A nép nyelvén beszélt az elnyomottakhoz és 3) Képes volt a síita izlámot átalakítani egy, a tömegeket vonzó ideológiává. Mellesleg nem ellenezte, hogy az irániak benne lássanak egy messiás-szerű imá- mot, aki majd képes lesz egy iszlamista államot létrehozni. - Mikor 1964-ben a sah száműzte Iránból, ő a síiták iraki szent városában, An Najafban telepedett le és onnan juttatta népszerű tanítását iráni követői növekvő táborához. 14 év után, 1978-ban az iraki kormány, attól félve, hogy az iraki síiták között is követőkre talál majd, ami zavargásokat okoz, kiutasította az országból. Ő ekkor Franciaországba ment és onnan küldte Iránba, hangszalagon, forradalmi üzeneteit és terveit. Az 1978-79-es iráni forradalom. 1978-ban a sah ellenzői és az állambiztonsági alakulatok között több véres összecsapásra került sor. A leghírhedtebb a szeptember 8.-i volt, mikor a katonaság 20 ezer tüntetőbe lőtt, többszáz halottal és sebesülttel. Ez, mint ’fekete péntek’ vonult be Irán modem történelmébe. Novemberben fiatalok tüntettek az utcákon, bankokat és alkoholt árusító üzleteket gyújtogattak, mint a nyugati korrupció szimbólumait. A feszültség tovább fokozódott decemberben, a Muharram közeledtével, mikor a síiták egy korai vezetőjük, Husszein mártíromságára emlékeznek. Khomeini ekkor általános felkelésre szólította fel követőit. December 10.-én és 11.-én, a síita naptár legszentebb napján egy csapat katona fellázadt és megtámadta a sah birodalmi gárdája tisztjeinek étkezdéjét. Ezt követően a sah uralma gyorsan összeomlott. 1979 januárjában súlyos betegen menekülnie kellett Iránból és 2 év múlva halt meg Kairóban. Khomeini 1979 februárjában visszatért Iránba. Mint legfelsőbb vezető, elmozdította a sah miniszterelnökét, új miniszterelnököt nevezett ki és áprilisban bejelentette az Iráni Iszlám Köztársaság megalapítását. - 1979 novemberében, mivel Amerika orvosi kezelésre beengedte a sahot, nagyszámú iráni tüntető behatolt az amerikai követségre és 52 alkalmazottat ejtett foglyul. Ezeket 14 hónap múlva, 1981 januárjában Khomeini csak akkor engedte szabadon, mikor Amerika bocsánatot kért a sah múltbeli támogatásáért és más követeléseit is teljesítette. - Az 1979 decemberi referendumban a szavazók 99 %-a helyben hagyta Irán új alkotmányát, mely szerint Khomeini lett a legfelsőbb vezető (faqih), korlátlan diktátori hatalommal. Fokozatosan felszámolta ellenzékét, még a kléruson belül is.
