Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-09-01 / 9. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2009. szeptember Nyelvében él(hetne) a nemzet ÚJ SZLOVÁK SZÁJZÁR TÖRVÉNY Szlovákiában új nyelvtörvény lépett életbe. A hivatalos verzió szerint a nemzeti nyelv védelmét szolgálja. Nem hivatalosan azért, hogy ismételten egy Jót” rúgjanak a határon innen és túli magyarokba. Még csak nevesíteni sem érdemes azon szlovák politikusokat, akik ezt a törvényt kiagyalták és megszavazták. Okuk sem volt rá, annál több az ürügy. Északi szomszédunknak a mai napig nem sikerült megemészteni hazánktól elorozott területeket, és viselkedésük egyfajta orgazdái agresszivitás. Lehet arra is hivatkozni, hogy egy olyan ország mely nem rendelkezik történelmi múlttal, csak egyszerűen volt, most elvakult vezetői, zsigerekből akarnak új történelmet írni. Mégis a két ország kapcsolatát a mindennapok politikai méregkeverői mélyebbről táplálják. Kezdeném a Benesi dekrétummal, mely egyes nemzeteket kollektív bűnösséggel vádol, így a magyarságot is. Az sem zavarja őket, hogy ez a múltból „itt felejtett” dekrétum Európa és Unió ellenes. Tehetik, hiszen Szlovákiának a „művelt Nyugat elfelejtett szólni,” hogy teóriájuk divatja múlt, és a történelem szemétdombján van a helye. Kirekesztő, és ma más vonatkozásban ennek a kifejezésnek komoly súlya van. Mert valóban kirekesztő, főleg annak, aki másokat kollektív bűnösséggel vádol. Mégis nyugat, mint szemérmes szűzlány, lesüti szemét, és folyamatosan másfelé néz. Talán éppen Irak vonatkozásában bírálja az emberi jogokat, vagy Irán nem létező atomfegyverére hívja fel a figyelmet. Esetleg a fókák sanyarú helyzetét ecsetelik. Óhatatlanul felvetődik az emberben a kérdés, ha történetesen a szlovák politika nyíltan vagy burkoltan antiszemita lenne, akkor is a politikáját hallgatás övezné? Tudjuk a választ. Nyugat úgy visítana, hogy az már az emberi fül hallóképességét sértené. Valószínű, hogy az EU előszobájáig sem jutottak volna el. Vagy ha mégis besettenkedtek, akkor tót szomszédunkat onnét páros lábbal rúgták volna ki. Magyarországba viszont ott és annyiszor törülhetik bele a mocskos lábukat, ahányszor csak kedvük tartja. Ma már az sem veri ki a biztosítékot, ha időnként háborúval fenyegetőznek. Azért nem semmi, amikor az Észak-Atlanti szövetség egyik tagja, harckocsikat óhajt küldeni a szövetség egy másik államába, nem jószolgálati céllal. Idegen tankok Budapesten, mintha már lett volna erre példa! Maga a szövetség többi tagja jó nevelten hallgat. Visszatérve a nyelvtörvényre, engedtessék meg, hogy elkerüljem a részleteket. Talán csak annyit jegyeznék meg, hogy nem Európa komfort, ha az állam szabályozza 5000 eurós büntetés kilátásba helyezésével, hogy egy ott élő kisebbség mikor és hol használhatja anyanyelvét. Várható-e további szigorítás? Nem kerülhető meg a kérdés, hogy mi bátorítja, vagy sarkalja a szlovák vezetőket erre a gyalázatos „nyelvi agreszszióra.” Európa hallgatását már említettem. Brüsszel, Párizs, vagy London valószínű, hogy akkor is hallgatna, ha történetesen Szlovákiában visszaállítanák a halálos ítéletet, és a nyelvtörvény megszegőire is kiterjesztenék. De fordítsuk komolyra a szót. A szlovák politika magyarellenessége egyenes arányban van az itthoni kormány hitványságával. 2006 október 23 nem múlt el nyomtalanul. Az a kormány mely sportot űzött az alattvalók szemkilövéséből, ösz- szerugdosásából és megtaposásából, olyan mélyre süllyedt, hogy szomszédunknak nem kellett attól tartani, hogy majd éppen ők fognak hangosan szót emelni saját népükért. Ott, ahol az érdekérvényesítést egy olyan külügyminiszterre bízták, mint Göncz Kinga, „ezüst tárcán” kínálják fel a lehetőségét a magyarok ellen jogtiprásra. Abban az országban, ahol minimum a nemzeti jövedelem 25%-át ellopják, ahol az ország kirablása zavartalanul folyik, ahol az uralkodó párt politikusainak tekintélye oly alacsony, hogy már nem is mérhető. Az is igaz, hogy ők már rég nem tartanak igényt tekintélyre. Ahol a határainkon kívüli magyar testvéreinknek nem jár a magyar állampolgárság, és őket a hivatalos hatalom úgy emlegeti, mint potyale- sőket, akik csak terhet jelentenének az itt élőkre, ott nem szabad csodálkozni azon, hogy a szlovák hatalom a magyarsággal kapcsolatban hasonlóan gondolkodik. Akik a véreiket megtagadják azok milyen emberek? Egyáltalán ember az ilyen? Szlovákia csak hasonlóan gondolkodott, mint a hazai szocialisták amikor ezt a gyalázatos törvényt megalkotta. Soós Géza
