Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-09-01 / 9. szám
AMERIKAI XLVI. évf. 9. szám - 2009. szeptember MAGYAR ÚJSÁG VELÜNK MARAD, MERT ESTE LETT Toóth Bálint Láttunk mi rég rosszabb időket! s bár az árnyékok egyre nőnek, nem mélyebbek, mint egykoron. Katakombákban, cirkuszokban, élő fáklyaként, de dalolva haltunk, bátran és szabadon. Egymást biztatva, fiát apja, lány anyját, s volt, kit elhagyatva is hőssé tett a kegyelem. Tarts ki! Tarts ki - tüzelte húg a testvért, nem törtek meg a kinzott testért, túl néztek mind az életen. S vad poroszló sírt a posztján, Dániel előtt az oroszlán, úgy szelídült a gonosz arc. A zsarnok ajka belesápadt, hogy mire képes az alázat de ez a harenélküli harc. Mert nem volt, s nem lesz olyan hóhér, ki teljesen rossz és jóért ne lelkesedne egy kicsit. Maga fogja sújtó kezét le, ha korbácsot emel ütésre: jobb vágyai közénk viszik. Ellenünk küzdeni, mi dőre, s kőként zúzunk, s ki e kőre hull, a kő összetöri azt. Hiába harcolt a sok császár, túléltük, amint annyi mást, már láttunk, vagy kétezer tavaszt! Jel vagyunk, melynek ellentmondanak, Krisztus élő teste, s zálognak magunkon hordjuk öt sebét. Testünkön itt is, ott is kék folt, de minden, ami szenvedés volt, csak célunkhoz vitt elébb! Temetnétek „holttestét zordul”, de szárny zúg és szikla csikordul, az őr káprázva megremeg. Ki poklok kapuit lebirta, Krisztus betér hajlékainkba, s velünk marad, mert este lett. (Lásd: 3. oldal)
