Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-07-01 / 7-8. szám
16 Sok mindenen ment keresztül ez a templom, de a több mint 7oo évnyi, olykor nagyon keserves viszontagságok után, a Szent Mihály templom Kolozsvár polgárságának erejét, büszkeségét jelképezi a mai napig Most, ezekben a nehéz időkben állították fel a templom kertjében Márton Áron Erdély szentéletü püspökének egész alakos bronzszobrát. Folyik a templom előtti téren Mátyás király lo- vaszobrának restaurálása. Márton Áron és Mátyás király együttesen tanúskodnak városunk múltjáról. Napjainkban javítják, korszerűsítik a toronyórát és ugyancsak most folyik az öt harang modernizálása. Pontosabban, biztosabban fog ütni a toronyóra. Erősebb, ércesebb lesz a harangok zúgása. Hirdetni fogják továbbra is, hogy itt vagyunk, élünk és itt is maradunk. Még akkor is, ha egyeseknek ez nem tetszik. Mert látott a kolozsvári Szent Mihály templom és a hívek ennél még keservesebb helyzeteket is - és túlélték! _________________________________________________________Martin János r Elszakadás, földindulás LEMOSTA A JOBBOLDAL A NEOLIBERÁLISOKAT AZ EU-S VÁLASZTÁSON Ilyen még nem volt. A Fidesz megdöntve minden európai csúcsot, „agyagba döngölte” a neoliberálisokat az EU-s választáson. Mind ezt úgy tette, hogy felnőtt melléje egy másik, tőle radikálisabb párt a Jobbik, mely a szavazatoknak közel a 15%-át mondhatja magáénak. A választások nagy vesztese az SZDSZ lett, mely alig 2%-ot tudott begyűjteni. Egy liberális közéleti személy, szomorkás humorral jegyezte meg, hogy már a Jóindulatú” zsidók is elpártoltak tőlük. Mások úgy fogalmaztak. Az SZDSZ veresége egyben a magyarság nagy győzelme is volt. Az MSZP, mint kukac a fanyar vadkörtében, ismételgette az előre megkomponált „szonettjét,” hogy ők tulajdonképpen erre az eredményre ( kudarcra) számítottak, őket nem érte meglepetés. Akkor viszont pazarlás volt százmilliókat költeni a kampányra. Az így elpocsékolt pénzen (némi popu- lizmussal) igen sok lélegeztető gépet lehetett volna vásárolni, hiszen széles e hazában már a puszta 2009. júl.- aug. jelenlétüktől egy egész nemzet haldoklik. Nagy barátjuk és harcostársuk az SZDSZ, valahol a fellegekben jártak, amikor elhangzott az ítélet. Lehet kicsomagolni, a brüsszeli gépet lekésték. Pedig a győzelem ünnepére a székházuk udvarán már gril- lezték a húst, sütötték a kolbászt, esetleg a libacombot. Behütötték a pezsgőt, a párolt mannához. Állítólag hétfőn a Gizella utcában minden kóbor kutya „nagykanállal” ette a finomságokat. Akadt még a választásoknak egy „kellemes” színfoltja. Dávid Ibolya, (a kalap királynő) akit a plakátok erdejében két olyan snájdig „fiatalemberrel” lehetett látni, mint Bokros (csomag) Lajos, és Habsburg György. Ibolya nagyasszony alatt sokáig “ „rezgeti a léc,” mely végül fenn maradt, és így Bokros úr Brüsszelben tarthat előadást, a nadrágszíj szorítással való fojtogatás mővészetéről. Magyarország az új kvótarendszer szerint 22 képviselőt küldhet a belgák fővárosába. A választás eredményeképpen, a Fidesz 14, az MSZP 4, a Jobbik 3 és az MDF 1 képviselővel reprezentálja magát. A szocialisták Göncz (slampos) Kingával az élen, három hölgyet, és Tabajdi Csabát delegálja. Ez utóbbit nehéz definiálni ezekben a „meleg” napokban. A Fidesz jelöltjei európai tekintetű politikusok, olyanok, akik már letettek valamit az asztalra. A három Jobbikos közül Dr Morvái Krisztinát emelném ki, aki a férfiszíveket megdobogtatva egy kedves teremtés. (Lám, lám, ilyen az, amikor egy újságíró csak a szívére hallgat.) Életrajzából kiemelnék néhány mondatot. Büntetőjogász, az emberi jogok és a bűnügyi tudományok a fő szakterülete. Strasbourgban az európai ember jogi bizottság jogásza volt. Négy évig ENSZ-szakértő, a 2006-os őszi tüntetések után megalapította a Civil Jogász Bizottságot. Érdemes elidőzni a Jobbik minden képzeletet felül múló győzelmén. Talán azzal kezdeném, hogy nincs még egy olyan párt melyet a hazai „kollaboráció” (SZDSZ, MSZP) úgy gyűlölne, mint ezt a fiatal, és fiatalokból álló pártot. Mindenféle fasisztáknak elmondják őket, és természetesen azokat, akik velük szimpatizálnak. Itt érdemes egy pillanatra megállni. A közvélemény kutató intézetek, rendre alul prognosztizálták a szerepüket. A miértre a válasz nagyon egyszerű. Ugyanis idehaza a közvélemény kutató intézetek, nem csak közvetítik, de bizonyos értelemben formálják is a politikát. Ezért a megkérdezettek óvaAMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
