Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-07-01 / 7-8. szám
sőpiüíéie süvítene el tölötte, súrolva égnek álló hajszálait. És mintha a söprűn a népmesék pártelnökeinek egyikét látná... Egy másik MDF óriásplakáton Habsburg György fordul a magyar nép felé „Új kiegyezést!” ajánlattal. Ez már a téboly. Még jó, hogy a Habsburg nem új Bach korszakot akar! Aztán vissza az időben Haynau fog következni? Anatole France megállapítja: „A közügyek gondját a közepesekre és a még rosszabbakra bízzuk. Ez bún és butaság. A politika a legjobbak része kell, hogy legyen, mert ez a legjóbbik rész. Szép dolog vezetni, jó dolog vezetni. Az a gondolat, hogy a politika alantas mesterség, és hogy államférfinál különb valaminek is lehet lenni - ez a fő oka annak a köznyomorúságnak, ami manapság kétségbe ejti az embert.” Kik ma a legjobbak? A pártok közül melyik a jobbik? Nem mondhatjuk, hogy a Jobbik. Ehhez még sikeres próbák kellenek. Spencer szerint „...a történelem alig egyéb, mint a nemzetek bünlaj stroma”. Ezt ma már kiegészíthetjük: „a történelem a nemzetek bünlaj stroma”, melynek többségét a pártok követik el. Közülük kellett választani vasárnap. Egy volt köztük tiszta, a Jobbik. Nem elég azonban tisztának lenni! A Jobbik most, a sok szavazattal kapott egy rakétát felfelé. Kérdés, tudja-e hasznosítani? És meg tudja-e őrizni a tisztaságot? Magyarországnak most leginkább erre van szüksége. Ezért lehet a Jobbik jobbik is. És ezért lehet a Jobbik a jövő pártja. De csak lehet. És csak akkor, ha tiszta marad, és fiatalosan újít, és olyan megfontolt lesz, mint a bölcs öregek. És alázatos, mélységesen alázatos! Csak így lehet a tisztaságot megőrizve vezetni, visszaadni a népnek a tartást, a helyes önértékelést. Ez a Jobbik útja fölfelé. Az út lefelé szintén egyszerű: büszkeség, önelégültség, a valósággal való kapcsolat elvesztése, bukás. Óvakodni minden kalandtól! A politikai kaland a gőg, az önelégültség, a valósággal való kapcsolat elvesztésének jele, a bukás pro- vokálása, saját szívre irányzott töltött pisztoly elsütése, hátha csütörtököt mond. Nem szokta ezt tenni. Vajon lesz-e elég bátorsága a vezetőknek nem saját maguk becsvágyát, hanem a népet szolgálni? Lesz-e bátorságuk a szolgálathoz vagy saját hiúságuk szolgái lesznek és másokat is ennek szolgáivá akarnak tenni? Rövidesen eldől, urak-e, akik dolgozni is tudnak és akarnak is, vagy szolgalelkek, akiket a fene esz, hogy uralkodhassanak, mert értékes munkát végezni sem nem tudnak, sem nem akarnak Én tudom, mert ismerem őket: a népet fogják szolgálni. Dr. Hasznos Miklós 12 2009. júl.- aug. Saáry Éva ELÉG! Hazai körkép “Elég!” - Ezt írta plakátjaira a FIDESZ-KDNP az európai választások előestéjén, kifejezve általa az egész ország életérzését: Elég! A győzelem fölényes volt, noha csak az emberek 35 %-a ment el szavazni. A többi? A többit nem érdekli sem az ország, sem a saját sorsa. Közönyös, fásult. Igyekeztem lehűteni a kedélyeket. Akik a FIDESZ-re szavaztak, csodát várnak, de “csoda” nem lesz, mert a koncot féltő kommunistáktól, ahogyan Márai is mondja, nehéz megszabadulni. A politika berkeiből kiszorulva, megkapaszkodnak a gazdaságban. Onnan fújják a tüzet és a mérget. 14 FIDESZ-KDNP-s, 4 MSZP-s, 3 JOBBIK-os és 1 MDF-es (Bokros Lajos!) képviselő megy Brüsszelbe. A JOBBIK ellen persze azonnal megindult a hisztériás roham, akárcsak a XII. kerületben (állítólag engedély nélkül) felállított, második világháborús emlékműként szolgáló, Turul szobor ellen, melyet - “fasiszta jelkép” - megbélyegzéssel, lebontásra ítéltek. Ha varázserőm lenne, életre kelteném, hogy szárnyra kelhessen... A JOBBIK-at az a Morvái Krisztina vitte diadalra, aki az 50. évfordulón olyan bátran kiállt a Jogászbizottság élén az ártatlanul megalázott, megvert felvonulók védelmében. Ez “fasizmus”? Melyik oldalon?? Na, mindegy. Nekem, mint nyugati magyarnak, úgy sincsen választójogom. Másodrangú állampolgár vagyok - tehetetlen szemlélő. Az időjárás június elején olyan volt, mint a politika: hol hideg szél fújt (országos károk előbb a hosszú aszálytól, majd a jégesőktől), majd ismét fullasztó hőség. A könyvnapok a Vörösmarty téren is ilyen viszonyok között zajlottak. Egyes szerzőket felkaptak (a hazai híreseket, mint pl. Konrád Györgyöt és társait), a többiek nagy része azonban a “futottak még” rovatba szorult. Hogy ne is mondjam, én is ez utóbbi csoportba kerültem, noha valami csoda folytán, két kötetem is napvilágot látott. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Kérjük, terjessze lapunkat!
