Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-07-01 / 7-8. szám
2009. júl.- aug. jegyek pillanatok alatt elfogytak, és akinek jutott belőle, az egy életre szóló élménnyel lett gazdagabb. Nem csak azért, mert az egykori Magyar Királyi Allamvasút egyik legszebb szakasza, a Csíkszeredától Gyimesbükkig tartó pálya is benne volt az útitervben. A Székely gyors nevet viselő különvonat péntek reggel hétkor indult el Budapestről, és valamennyi erdélyi megállóhelyen ünneplő emberek fogadták. Volt, aki kürtös kalácsot sütött, mások szalonnát vittek kibédi lilahagymával, de olyan is akadt, aki csak magasba emelt egy feszületet, és úgy köszöntötte az érkezőket. Sokan sírtak: nemcsak a vonatot várók közül, hanem a szerelvény ablakán kihajoló, kezükben magyar zászlót lobogtató utasok is. Vasárnap késő délután aztán visz- szaindult a három mozdony vontatta szerelvény, és úgy alakult, hogy autómmal egy ideig faluról falura követhettem a vonat útját. Az emberek mindenhol kijöttek a házaikból, elővették a padlások rejtekén évtizedekig rejtegetett magyar zászlót, integettek az utasoknak, és sírtak. Torokszorító élmény volt, ha nem látom saját szememmel, magam sem hiszem el. Lám, néha ilyen kevés dolog kell ahhoz, hogy valami nagyszerű jöjjön létre. Elég néhány elszánt ember és egy vonat, melyet egy koronás mozdony húz. Az élmény mindenkinek óriási: az ott élők lelkében elfeledteti a december ötödikéi népszavazás keserű emlékét, és azt üzeni nekik, hogy mégsem hagytuk magukra őket. Az anyaországban élők számára azért felejthetetlen pillanat, mert Budapesttől közel nyolcszáz kilométerre felcsillant előttük egy olyan magyar világ, amelyet hatvan esztendő következetes elnyomásával sem tudtak térdre kényszeríteni. Ha a nemzeti erők egyszer kormányra kerülnek Budapesten, kötelességük hozzásegíteni minden anyaországi diákot, hogy a tanulmányi idő alatt legalább egyszer eljusson a Gyimesekbe vagy más, magyarlakta határon túli területre. Ha ez megtörténik, akkor nem lesz többé sem december ötödiké, sem anyaországi romá- nozás-szlovákozás-szerbezés. Egyszer talán naponta indul a Székely gyors, és sokkal rövidebb lesz az út a gyimesi magyartól az összes többiig. Köszönet mindazoknak, akik színvonalas munkájukkal, anyagi támogatásukkal segítik a lap folyamatos megjelenését! 7 AKADÁLYVERSENY FILLMOREBAN: HÁROMSZÁZ TÍZ CSERKÉSZ ÁTÉLI KÁROLY ROBERT KORÁT Az USA-beli és Kanadában élő cserkészeink nagy próbatétele az évi akadályverseny. Őrsével a cserkész akkor mutatja be az év folyamán elsajátított elméleti és gyakorlati ismereteit. Az akadályverseny feladatai egy adott történelmi korba vannak beépítve, ezáltal a cserkész egyben átéli a magyar történelemnek egyik szakaszát is. Cserkésztudását- a természtben való élést, az elsősegélyt nyújtást, híradást, nyomolvasást, az építmények készítését, a tűzgyújtást, szabadtűzön való főzést és sok mást- egy kerettörténet szereplőjeként kell felhasználnia. Az idei akadályverseny sok verseny-őrs már pénteken érkezett a Sík Sándor Cserkészparkba, a többiek szombat hajnaltájt futottak be. A következő városokból voltak csapatok képviselve: Cleveland, Hamilton, Buffalo, Toronto, New York, Ottawa, Garfield, Montreal, New Brunswick és Washington DC. Az akadályverseny megnyitásánál Károly Róbert felkért három családot (Drugeth, Kanizsai és Kont), hogy a kiskirályok által (Csák Máté, Aba Amádé és Kán László) elrejtett Szentkoronát, jogárt, és országalmát visszaszerezni, és ezáltal az Anjou tronvárományost megsegítsék. Nagy lelkesedéssel fogadták az összegyűlt cserkészek a feladatot. A gyönyörű, napsütéses erdőn és réteken keresztül három akadálypálya vezetett. A három korosztály (10-12, 12-14, 14-18) saját korukhoz illő feladatokat kaptak. Palacsinta sütés, nyílfej öntés, kötélhíd, elsősegély nyújtás, iránytű használat és sok más kihívás várta az őrsöket. Örömmel jelenthetjük, hogy a király által kért ereklyék mind megkerültek a délután folyamán. Este, a verseny végeztével, mise és istentisztelet után, finom vacsora elfogyasztása volt soron. Ezekután több mint háromszáz magyar cserkész gyűlt a hatalmas tábortűz köré, hogy a ragyogó, csillagos ég alatt énekeljék népdalainkat és egymást szórakoztassák találékony tábortűzi számaikkal, szereplésükkel. Megtudtuk, hogy minként élte át Caro Roberto első találkozását a magyarokkal, miként szórakoztak a középkori magyar gyerekek (igaz nagyon hasonlított az általunk ismert népjátékokhoz kivéve, hogy a dal szövege az Anjou királyt emlegette). Különösen megható volt, amikor a tapasztalt szervezők az akadályAMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
