Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2009-07-01 / 7-8. szám

2009. júl.- aug.

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

3

Hol vagy, István király?

(Folytatás az 1. oldalról)

De voltak István királynak közvetlenebb, szorosabb munkatársai is a hit hirdetésében: Szent Gel- lért püspök és a velencei szerzetesek, vagy Szent Adalbert vértanú püspök munkatársai, akik köréből első püspökeink is kikerültek, de olyan szent életű szláv remeték is, mint Szent Zoerard és Benedek, vagy a magyar fold szülötte, Szent Mór pannonhalmi apát, majd pécsi püspök és még sokan mások.

De István királyban nemcsak a nagy uralkodót tiszteljük, nemcsak az államszervezőt, s nem is csupán a hit terjesztőjét, hanem a keresztény szentet is, aki Krisztust követte. Ez sugárzott ki minden művére és cselekedetére. Meghallgatta Krisztus tanítását, és meg is fogadta azt. Ezért tudta sziklára építeni életét és országát. Harmónia uralkodott benne. Egyszerre volt hitelesen magyar, kitárt szívvel keresztény és európai, gondos uralkodó és szervező békében, türelmes, bölcs, igazságos, és ha kellett, győztes a harcban is.

Imre herceghez írott intelmeiben összefüggő képet ad a világról és az emberi életről. Mindjárt a bevezetésben arról beszél, hogy minden dolog a teremtő Istentől származik, úgy él és úgy működik, ahogyan az a gondviselés tervének megfelel. A földön is minden tisztségnek és feladatnak Isten akaratához kell igazodnia. A dolgok rendje egy kozmikus értelem alapján áll fenn, mely az emberi közösséget is meghatározza. A tisztségeknek tehát - akár világiak, akár egyháziak - ebben a kozmikus rendben kell működniük. Ez a középkori gondolat legmélyebb alapjaiban ma is időszerű. Az ember élete a társadalomban sem lehet önkényes, hanem tisztelnünk kell a világ rendjét, melyben az isteni bölcsesség és szeretet mutatkozik meg. Az ember azonban nem mechanikusan működik, hanem szabadon cselekszik, ezért lehetnek kötelességei. Mert a kötelesség éppen a szabadságot szólítja meg. Szent István útmutatásaiban először a katolikus hit megtartásáról, azután az egyházi rendről, majd a püspökökről, az előkelőkről, a katonákról beszél, külön fejezetet szentel az igazságosság és a türelem megtartásának, a külföldiek iránti vendégszeretetnek, de még a döntések előtti tanácskozás szükségességének is. A király sem szabad, hogy önkényesen döntsön. Ez a tanács egyrészt a Szentlélek ajándéka, másrészt földi valóság, a fontos ügyek megvitatására egybegyűlt emberek közössége. „Ha a bölcsekkel jársz, magad is bölcs leszel" - szól az intelem (VII. fejezet; vö. Péld 13,20). Ez az a magatartás, amelyet az Intelmek már a zsoltárokból is ismernek: „A szenttel szent leszel, az ártatlannal ártatlan, a feddhetetlennel feddhetetlen" (Zsolt 17,26- 27). A szent király harmóniája tehát nem egy magányos harcos vergődése, hanem az Istennel és az igaz és bölcs emberekkel való közösségre támaszkodik.

A kortársak döbbenetét visszhangozza énekünk évről évre: „Hol vagy, István király? Téged magyar kíván." Halála után anarchiába, torzsalkodásba és öldöklésbe süllyedt az ország. Ki a nyugati fejlődést akarta erőszakkal meggyorsítani, ki az ősi hagyomány nevében kívánta visszafordítani a nemzet szekerét. De olyan nagyformátumú egyéniség, olyan harmonikus jellem sokáig nem támadt, mint Szent István király, akiben hit, világnézet, emberség, magyarság, tudás és tapasztalat, türelem, nagylelkűség és alkotóerő szerves egységben fonódott össze. És ennek a gyönyörű egységnek a középpontjában hívő meggyőződése és Krisztus iránti személyes szeretete állt. O maga volt a megbékélés, a megosztottság felülmúlása, a „nemcsak..., hanem... is" katolikus kötőszava.

Hol vagy, István király? - kérdezzük azóta is újra meg újra. Szent István velünk van mint közbenjárónk. Nem veszi le népéről pártfogó tekintetét, velünk van az eszményekben, velünk a nemzedékről nemzedékre makacsul tovább élő, a kipusztulás mélységébe sem beleborzadó keresztény hitben. A Jó Pásztor hűséges követőjeként igazi pásztorkirálya lett és maradt népének. Alakjából ma is az a bizalom sugárzik, amelyet a zsoltár hirdet: „Ha a halál sötét völgyében járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Pálcád és pásztorbotod biztonságot ad" (Zsolt 23,4). Velünk van tehát Szent István a gondviselésben bízó reménységben is. Finnek a bizalomnak legragyogóbb kifejeződését a Hartvik-legendában olvashatjuk: örökös nélkül maradva Szűz Máriának ajánlja, a Boldogasszony pártfogására bízza országát. Velünk van a szent király az általa alapított intézményekben is, például az ősi egyházmegyékben, melyek az emberek gyarlóságai ellenére is képviselik az apostoli hitet, megjelenítik Krisztus világosságát és szeretetét.

De velünk van István király minden olyan tettünkben, szavunkban, mely megfelel az ő szel