Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-04-01 / 4. szám
2009. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG “Jaj cica eszem azt a...” Visszaemlékezés a Concertante di Chicago kamarazenekar magyar koncertjeire, a melyek 1994 és 2003 között szerves részei voltak a magyar kul- túréletnek Chicagóban. A zenekar vezetője Hilel Kagan 1975-ben érkezett a Szovjetunió Lett Köztársaságából Chicagóba. Otthon korán, hétéves korában ismerkedett meg a hegedűvel, majd Konzervatóriumot végzett előbb Rigában, majd Le- ningrádban. Chicagóba érkezése után zeneoktatásra koncentrált, majd tagja lett a Lyric Opera of Chicago zenekarának, ahol később másodhegedűsként működött, és közben tanított a DePaul Egyetem zenefakultásának. Az 1983-ban alapította a Concertante di Chicago kamarazenekart, amely hamarosan hírnevet szerzett a város zenei életében. A koncertjeiken neves klasszikus zeneszerzők kamarazenekarra írt műveit játszották, majd egyre inkább a Chicagóban élő etnikumok zenéjét mutatták be, az amerikai közönségnek. Maestro Kagan ismeretsége a helyi magyarsággal, Dr. Répásy Richard családján keresztül jött létre, ui. hegedűre oktatta Répásyék legfiatalabb fiát. Az ismert gyermekorvos és baráti köréből sokan, később támogatói lettek a kitűnő zenekarnak. Az 1994. április 10-én bemutatott magyar koncert: Vigadjunk - Let ’s celebrate lett az első állomása, annak a sorozatnak, amely a DePaul University koncerttermében került bemutatásra. Itt 1982-ben volt először magyar előadás amikor a szoprán Kodályné Péczely Sarolta, a világhíres zeneszerző özvegye énekelt dalokat férje müveiből, Lantos István zongorakíséretével. A Vigadjunk koncertre Budapestről vendégként érkezett Melis György Kossuth díjas bariton a Magyar Állami Operaház örökös tagja. A kiváló művész Kodály Mónár Anna szerzeményét adta elő, míg a DePaul University kórusa Kodály Kállai kettős kórusmüvét magyarul mutatta be a közönségnek. Érdekes volt a fekete és ázsiai arcokat látni a kórusban, és hallgatni a közismert szöveget kicsit furcsa amerikai kiejtéssel fűszerezve. Az énekszámok mellett Bartók Béla, Weiner Leó és Kodály Zoltán zenekarra írt műveit hallhattuk. A érdekesség volt, hogy Maestro Kagan egy helyi magyar cigányzenekart is szerződtetett, így bemutatta az amerikai közönségnek a „magyar muzsikaként” ismert cigányzene és a népzenére épült 17 klasszikus zene közötti különbséget. A cigányzenekar, a cimbalmos Alex Udvary vezetésével osztatlan sikert aratott, ahogy itt mondják: „ellopták a showt A koncert után magyaros étvágyfalatok, sütemények és magyar borok tették kellemessé a társalgást. A későbbiek során állandósult a műsorok utáni állófogadás, ami emberközelbe hozta a művészeket a közönséggel. Itt említendő az önzetlen segítség, amellyel a chicagói magyar egyesületek, vállalatok és üzletemberek támogatták a programokat. A Concertante di Chicago következő koncertjére 1995. december 3-án került sor, s ebben a Weiner Leó 1.Divertimento című zeneműve került bemutatásra. A Világ muzsikája címet viselő koncert különös figyelmet szentelt a népzenére, amelybe Weiner Leó müve tökéletesen beleillett. A régi magyar táncokat magába foglaló öt tételes zenemű, fülbemászó dallamaival, megérdemelt sikert aratott. A zeneszerző neve kevésbé ismert, mint Bartók és Kodály a híres kortársak, müveit is inkább Magyarországon játsszák, bár itt Chicagóban Solti György épp akkoriban tűzte műsorra Csongor és Tünde egyik részletét a chicagói szimfonikusok programján. Weiner zenéje romantikus, dallamai a magyar népzenére alapulnak, muzsikája fülbemászó és dúdolható. Talán ez volt az oka, hogy nem ért el olyan hírnevet, mint kortársai. 1997-es évad előtt Hilel Kagan művészeti igazgató merész és nagystílű tervet vázolt a chicagói magyarság vezetői elé. Úgy gondolta, hogy Kálmán Imre Csárdáskirálynő című nagyoperett koncertváltozatát mutatja be a chicagói közönségnek. Az énekesek a Magyar Állami Operaházból jönnek, és magyar szöveggel adják elő Kálmán halhatatlan remekművét, amelyet 1990-ben mutattak be városunkban. A Light Opera Works társulat előadásán, egy gyengén rendezett musicalt láttunk, a híres operett helyett. A Csárdáskirálynő előkészítéséhez segítséget nyújtott a Malév Hungarian Airlines, a művészek utazását biztosították Budapest és New York között, valamint a New York-i Magyar Főkonzulátus, akik oda - vissza szállították a művészeket New York és Chicago között. A szereplők magyar családoknál kaptak szállást és ellátást. A művészek: Sudár Gyöngyvér és Pánti Anna szopránok, Szilvia és Stázi szerepét alakították. A férfiaknál Kovácsházi István Edwin, Massányi Viktor Báni és Németh Gábor Feri bácsi szerepét énekelték. A DePaul
