Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-04-01 / 4. szám

10

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

2008. április

biakban nem törődtek velük. Amikor 1893 őszén tudományos vizsgálatok céljából Török Aurél a csontokat elkérte, már csak öt, kifosztott ládát tudtak átadni neki. Addigra ismeretlenek a maradványokat összekeverték s a tudományos feljegyzéseket magyarázó szövegeket eltüntették. A hatodik láda teljes egészében eltűnt. A későbbi ásatások újabb csontokat hoztak felszínre, melyeket a korábbiakkal együtt a bazilika területén 1938-ban kialakított Romkert betonkriptájában helyeztek el. A feljegyzések szerint a visszatemetés előtt újabb emberi mulasztás történt, mert a vizsgálatra Budapestre szállított csontok egy altiszt hibájából összekeveredtek. A maradványokat 1938 augusztus 13-án Shvoy Lajos megyéspüspök ünnepélyesen beszentelte A milleniumi ünnepségek során új sírkamrát alakítottak ki, királyaink csontjai jelenleg polietilén zsákokban, rozsdamentes acél ládákban nyugszanak a Romkert földbe mélyített, szabályozott hőmérsékletű és ellenőrzött páratartalmú helyiségében. Az új sírkamra beszentelése katonai tiszteletadás mellett 2000 augusztus 4-éntörtént. Vagyis több mint 150 évvel az első magyar királysírok felfedezése után, egy jelentéktelen, mindenféle ünnepélyességtől mentes síremléképület rejti egykori uralkodóink összekeveredett csontjait. Még az sem történt meg, hogy az egy testhez tartozó csontokat szétválogatták volna. Ömlesztve vannak, úgy, ahogy az egyik csont után jött a másik, úgy kerültek bele a polietilén zsákokba. Pedig az antropologia tudománya ezt a szétválogatást már lehetővé tenné. A nemzeti kegyelet pedig mindezt minimum megkövetelné.

Jezsó Ákos (ÉLETÜNK)

AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HÍREI

— Wass Albert születésének századik évfordulója alkalmából szobrot avattak Budakeszin, több száz érdeklődő részvételével. Gábor Emese szobrászművész alkotása közadakakozásból készült el. Az avatóünnepségen áhítatot tartott dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke.

—Szokatlanul nagy médiaérdeklődés közepette tartottak sajtótájékoztatót január 14-én a Biblia évéről — 2008 a Biblia éve! — a történelmi egyházak és a projekt fő médiatámogatója, a Magyar Televízió. Az eseményen a Magyar Katolikus Egyházat Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. a Magyarországi Református Egyházat Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke, evangélikus egyházunkat Ittzés János elnök-püspök képviselte; jelen volt továbbá D. Szebik Imre ny. ev. püspök, a Magyar Bibliatanács, ill. a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. Az egyházvezetők személyes hangon szóltak a Szentírás életfontosságú szerepéről, kulturális és erkölcsi hatásáról.

A történelmi egyházak közös programjaikon és saját rendezvényeiken is egész esztendőben súlyt helyeznek arra, hogy közösségeik és híveik intenzívebben foglalkozzanak a Bibliával. Ismeretterjesztés, hitmélyítés, kulturális programok, teológiai munkák — ezekről a feladatokról és lehetőségekről szólt minden résztvevő. Ősszel bibliaismereti vetélkedőt is rendeznek, Ki tud többet a Bibliáról? Címmel.

Az újságírók egyebek mellett a közös biblia- fordítás lehetőségét tudakolták. Ha erre a közeljövőben nincs is reális esély, egyetlen bibliai könyv — pl. Lukács evangéliuma — közös fordításának és magyarázatának elkészítésével elkezdődhetnék ilyen ökumenikus munka, hangzott el válaszként a sajtótájékoztatón.

—Debrecenben új orgonáját, Celldömölkön felújított parókiáját, Cegléden új gyülekezeti házát, Du- naegyházán fej újított templomtornyát vette ünnepélyesen használatba az ev. gyülekezet. Tatabányán a templomszentelés 70., Bukarestben az 50., Révfülöpön a 40., Budapest-Zuglóban a 10. évfordulóját ünnepelték.

—Ünnepélyesen “bocsátották útjukra" január elején a karácsony előtt, a Luther Kiadó gondozásában megjelent "Evangélikus Istentisztelet: Liturgikus Könyv" és "Gyülekezeti Liturgikus Könyv" kiadványokat. Az esemény méltatása kapcsán Ittzés János elnök-püspök arról szólt, hogy az Agendaszerkesztő és Liturgiái Bizottság több mint egy évtizedes munkája összegeződik a most megjelent liturgikus könyvekben. Kijelentette, hogy e hosszú folyamatnak nem lezárása, de mindenképp fontos állomása az egyházunk istentiszteleti életének megújulását szolgáló két kiadvány. Utalt arra is, hogy az új istentiszteleti rendek előzetesen nyilvánosságra hozott próbaváltozatait sokan fogadták fenntartásokkal, ellenérzésekkel, nem hagyván kétséget afelől, hogy a most megjelent — évtizedekre véglegesnek tekinthető — istentiszteleti rendek is csak hosszabb idő múltán minősíthetők. A Liturgikus Könyv tar-