Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-03-01 / 3. szám

6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. március HOW ARE YOU? — PÜSPÖKSZÍVVEL CLEVELANDRÓL How are you? Hogy vagy, hogy vagytok? — hangzik a közvetlen amerikai köszönés, amelyre a megszokott válasz csupán ennyi: "Fine", azaz remekül. Ameriká­ban nem sikk panaszkodni, eltérően hazánktól, ahol szinte kötelező... Miután az Amerikai Magyar Evangélikus Konferen­cia (AMEK) meghívására alig tíz napot töltöttünk — feleségemmel együtt — a clevelandi magyar evangé­likusok között, elhamarkodott lenne megválaszolni a kérdést, hogyan is vannak meszszire szakadt hazánk­fiai és hittestvéreink. Csupán néhány benyomásomat, élményemet szeretném megosztani olvasóinkkal. Hűség a kevesen — ezzel a frappáns, biblikus cím­mel írta meg Bernhardt Béla főesperes a torontói ma­gyar evangélikusság történetét; a cím jól tükrözi az egész északamerikai lelkigondozói munka lényegét. Illusztrálta mindezt, hogy azon a vasárnapon, amikor az 1906-ban alapított, első clevelandi magyar evan­gélikus gyülekezetben prédikálhattam, mintegy húsz­huszonöt tagból álló, magyarul már csak részben értő közösségnek, Tamásy Zoltán lelkészkollégám közel ezer (!) kilométert autózott, hogy Torontóban egy háromfős gyülekezetnek tartson Istentiszteletet... Biztatóbb helyzet fogadott minket a nyugat-cleve­landi gyülekezetben, amelyet immár egy évtizede Ta­másy Éva pásztorai. Itt közel nyolcvanan ünnepeltük a reménység vasárnapját. Az Istentiszteleten kislétszá- mú, de lelkes énekkar és gyermekcsoport is szolgált. Az alkalom különleges színfoltjaként felszentelhettem a templom új oltárképét, Buzáné Ormai Ildikó alko­tását. A festmény, a csővári templom oltárképének másolata, Jézus és a samáriai asszony találkozásáról prédikál az egyházművészet eszközeivel. A Tamásy lelkészházaspár korábban Csőváron szolgált, így most számukra egy kis darab óhazát is szimbolizál ez a kép. A templomi ünnepet jóhangulatú közebéd követte hamisítatlan hazai ízekkel, hála a kitűnő erdélyi sza­kácsnőnek. Ezeknek a közösségerősítő alkalmaknak komoly hagyományuk van, ugyanakkor az étkezése­kért befizetett adományok összege bevételi forrást is jelent a gyülekezetnek. Talán nem köztudott, hogy Amerikában ismeretlen a gyülekezetek állami vagy közegyházi támogatása. Egy keresztyén közösség csak akkor életképes, ha áldozatkészen önfenntartó, illetve kreatívan vállalkozó. Ebből bizony itthon is tanulhat­nánk, ahol kissé elkényelmesedve, gyakran kívülről, "felülről" várjuk az anyagi segítséget... A kevesen való példás hűséget éltük át az AMEK 32. biennális közgyűlésén is, ahol Bernhardt Béla pre­cíz elnöki jelentéséből megtudhattuk, hogy a maroknyi szervezet közreműködésével hazánkból immár több mint húsz teológushallgató, illetve lelkész tanulhatott az Egyesült Államokban. Említsük meg hálás köszö­nettel az ösztöndíjat biztosító alapítványokat létrehozó adakozók nevét: 1992 óta a "Fuchs Frigyes és Irén" ösztöndíj jóvoltából a csikágói Lutheran School of Theology, 2005-től pedig a "Biaho-Miller" ösztöndíj segítségével a kolumbuszi Trinity Lutheran Seminary is fogad magyarországi fiatalokat. Az AMEK másik fontos szolgálata a 77. [2008-ban a 78.] évfolyamában járó, Erős Vár című újság kétha­vonkénti megjelentetése. A lap — többek között — fontos információs összekötő kapocs az északamerikai magyar evangélikus szórvány és a hazai egyház kö­zött. Béla bácsi, a lap fáradhatatlan szerkesztője hang­súlyozta, hogy örömmel venné, ha itthoni szerzők aktí­vabban bekapcsolódnának a cikkírásba. Kérését a szer­kesztőség címének közzétételével is szeretnénk támo­gatni: Erős Vár, P.O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038. Az AMEK e-mail címe pedig: AMEvKo@sbcglobal.net. Az AMEK-közgyülésnek különben a Magyar Társa­ság (Hungarian Association) 47. kongresszusa adott helyet Cleveland egyik elegáns belvárosi szállodájá­ban. A háromnapos rendezvény keretében előadást tarthattam a hazai történelmi egyházak helyzetéről, valamint részt vettem egy kerekasztal-beszélgetésben, amelynek izgalmas témája ez volt: Kormányfelelősség és magyar jövő. A kongresszus főtémáját ebben az évben így hirdették meg: Wass Albert nyomában Er­délyért és magyar hazánkért. A rendezvény ünnepi szónoka az író egyik fia, Czegei Wass Huba nyugal­mazott dandártábornok volt, aki néhány bevezető ma­gyar mondat után angol nyelven idézte föl édesapjával kapcsolatos emlékeit... Kezembe került Wass Albertnek egy 1992-ben szü­letett írása, amely — sajnos — másfél évtized múltá­val sem veszített aktualitásából: "... nem tudok meg­szabadulni attól az érzéstől, hogy mi, magyarok, min­den velünk született és bennünk rejlő tehetség ellenére is, a világ legélhetetlenebb népe vagyunk. Egyéni tehetségünk révén nagyszerűen tudunk érvényesülni. De együtt? Közös nemzeti céljainkért? Közös jöven­dőnkért? Ahányan vagyunk, anynyifelé húzunk, és így szekerünk elsüllyed a sárban ..." A bizonyos tekintet­ben tragikus sorsú erdélyi költő és író intése ma is szíven talál minket az óhazában éppúgy, mint az új­világban... Látogatásunk célja éppen a magyar- magyar kom­munikáció, az együttműködés, az összefogás segítése volt. Látványos eredményekről nem számolhatunk be, de talán valami elkezdődött az AMEK és a Magyar Evangélikus Konferencia (MAEK) között, az ottani és itteni magyar evangélikusok között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom