Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-03-01 / 3. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. március nép leikébe, kultúrájába. Isten el lenségei a bukott angyalok és földi szövetségeseik a megátalkodott bűnösök elkeseredett harcot vjvnak minden korban Krisztus Egyháza ellen. De minden fortélyuk meghiúsul Krisztus hatalmán s az Istenhez hű lelkek ellenállásán, ahogy egy szentéletü magyar főpap (Prohászka Otttokár) püspöki jelmondatában megfogalmazta: “Hiszek a Szent Szívben és szereteté- ben hiszek a szeretet végső győzelmében!" Ez tehát a Húsvét szent ünnepének második és a legfőbb üzenete, minden év tavaszán: Jézus Krisztus EL és képes magához vonzani minden jóra, igazságra szépségre, szentségre szomjazó lelket, amint megígérte: "Ha majd fölemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok" (János 12:32 ) fiatalokat, öregeket, szegényeket, gazdagokat, tudatlanokat, tudósokat, s főleg a szegény bűnösöket, Saultól, Ágostonon Konstantinon, Pascalon a római főrabbin keresztül annyi újkori konvertitáig. Ezért a Húsvét igazi örömünnep minden hívő keresztény számára, ahogy az ősi magyar ének zengi: “Feltámadt Krisztus e napon, Alleiluja hála légyen az Istennek, - Hogy minden ember vigadjon - Alleluja, hála légyen az Istennek!" - Vagy ahogy a görög katolikus hívek éneklik: “Feltámadt Krisztus halottaiból, halállal legyőzte a halált és a sírban lévőknek, életet ajándékozott“. Ft. Miskolczy Kálmán Gábler Antal: HÚSVÉTI ÜZENET Hiszünk Uram a feltámadásban A fentről jövő, isteni csodában. Megtanultam a vándorlás alatt, Hogy sötét órákban - csak a szeretet marad. De a napi imádság, mindig erőt adott, S megértük a cudar holnapot Mi örvendünk, népek szabadságában S reménykedünk - a globális világban. Ezért, Húsvét napján szívből énekelünk S letérdelve, hozzád könyörgünk: Bízunk Uram az örök igazságban S hiszünk, hiszünk a feltámadásban. Figyelem! Májusban a posta újabb tarifa emelést eszközöl. Kérjük előfizetőinket, mindig csak egy évre fizessenek elő. PUSZTINÁBAN Egymásnak háttal két keresztfán két Krisztust láthat itt a nép misére gyülekezve... Ez tán szimbolikus is némiképp. Két nyelv között bujkál a csángó, amig csak nem lesz majd román: ezért figyelik két irányból a templomtéri Golgotán. Benn a misén idegen ének. Káromlás lenne a magyar. Csak hát nem értik így a vének, végül az Isten mit akar. Ok bűnösök, gyónnának érte... De ha az Isten is süket, ki tudja, hogy mivégre mérte fejünkre büntetésüket. Az ő pokluk e törpe Bábel. Korhadó nyelvünk stigma, seb. Lehet ártatlan birka Ábel, ha Káin életképesebb. Rendőr, tanító, pap nem értik őket... vagy egyik sem meri. Imádkozhatnak rogyva térdig... Két Krisztus egymást figyeli. Itt fél az Úr, lapít a pápa. Csángó nem ember, pária! Pusztinába nem jöhet át a Csiksomlyói Szűz Mária, csángó sem megy búcsúba hozzá pünkösdkor, zászlót hogyha var, nem szentelik fel, elkobozzák, szűzanyja is gyanús magyar, mióta nem Pilátus nyelvén kéri, hogy segítsen neki... nyáját - új akolba terelvén - ügyes pástor nem engedi elcsángálni... Hát minden jól van ahogy van, és ez nem kevés: magyarul otthon: ágyban, ólban, s eladható a szenvedés faragva, szőve, eltakarják a kínt a díszek, díszletek... Két Krisztus széttárja a karját: itt minden elvégeztetett. Rigó Béla
