Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-10-01 / 10. szám

22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. október i . Miért lett kegyvesztett Herkulesfürdő? Párkány László 2.rész A Decebal Szálló méltóságteljes lépcsőzete a közúttal érintkezik. Feljárója töredezik, porlad, az ajtók, az ablakok keretükből, rámájukból kifordul­va várják a szebb napokat. Mikszáth is megfordult itt. Egyik karcolatában így adomázik: „A vendé­gek száma most is megközelíti az ezerkilenc- százat, kik igen jól érzik magukat, mert mulatság akad bőven: kóbor komédiástruppok, oláh koncer- tírozók, szerencsét próbáló hegedűvirtuózok egy­másnak adják a kilincset, mely többnyire arannyal van befuttatva.” A Herkules téren, az Apolló Szállóval szemben található egy másik „barokk” hotel, amely párját ritkítja Herkulesfürdőn. Szocialista szerepéről annyi tudható, hogy itt ütötték fel székhelyüket a hatalmasok, a szakszervezeti turizmus irányítói, a szobaelosztók. Rendbetétele ma már csak illúzió. A romániai fordulat esztendejében Silvio Ber­lusconi médiamágnás ajánlatot tett: érdeme és régi fénye szerint felragyogtatja Herkulesfürdőt. A válasz rövid volt és tömör: Románia nem eladó. Aztán csak rátette a kezét a fürdővároskára két román újgazdag, Nicolae Vacaroiu és Doru loan Täräcilä, a szociáldemokrata párt főkorifeusai. Berlusconi felbuzdulása óta eltelt szűk húsz esz­tendő. A mozdulásnak apró jelei sem láthatók, az új tulajdonosok kivárnak. Csak a teret lezáró római katolikus templom mutatja egykori önmagát és a Ferdinánd Hotel, amely a városka legrégebbi vendégfogadója volt. Kétszer építették át, utoljára 2001-ben. Román­izraeli tulajdonosai 45 szobát és öt lakosztályt újíttattak fel. Rendbe hozatták a kis kupolás für­dőt; medence, törökfürdők, orvosilag előírt gyógymódok szolgálják a vendéget, pontosan úgy, mint egykoron. A szálloda udvara maga a kertépítészet egyik csodája. A magas hegy olda­lában lévő épületegyüttes udvarán valódi forrás csörgedezik, a lejtő különböző pontjain pergolák, hinták, pihenőpadok és rengeteg virág. A pergo­lákban asztalok, terítékek; a pincérek kacskarin- gós lépcsőkön hozzák fel a rendelt ételeket, ita­lokat. Itt méláztam Komán János erdélyi költő Herkulesfürdőn című versének néhány során: „Múlthamisító hallgatások múzeuma ez a város, beteges tünet. Ha van gazdája, akkor a szelleme vak és süket. Panaszkodnak a mellőzött épületek, tiltakoznak, követelnek, és némelyik már-már fenyeget. Hiába fordították le a nevüket, ismerjük az eredeti keresztlevelüket.” (Történt ugyanis, hogy az országváltás után a Teréz-, Nándor-, Rezső-, Ferenc József-udvar, a Mária-, Sarolta-fürdő elnevezés nem nyerte el az új urak tetszését, így születhettek később ilyesfaj­ta nevek: Decebal Hotel, 7 Noiembrie fürdő, Au­gusztus 23. park.) Az egész városkában csak egy helyen, a romai katolikus templomban van nyoma annak, hogy e tájon valamikor magyarok is éltek, gyógyultak, szórakoztak és vigadtak. A templomi felirat há­romnyelvű. A magyar: Az Úr házában vagyunk, csendet kérünk! Valamelyik lexikon Herkules­fürdőt emlegetve kilencven magyarról szól, a Ferdinánd Hotel főpincére mindössze tíz családról tud. Herkulesfürdőn a kocsmáké a főszerep. Klasz- szikus étterem és hagyományos cukrászda nincs sehol. Tréfásan mondtam a főpincérnek: nyithat­nánk egy cukrászdát. Ingerülten válaszolt. „Abla­kon kidobott pénz. Biztos bukás.” „Majd min­denütt a Herkulesfürdői emléket játsszuk és da­loljuk...” A főpincér csak nézett értetlenül, és el­sietett a dolgára. Pedig magunk is dúdolgattuk a dalt, felidézve Bajor Nagy Ernő slágertörténeti sorait. „Ezerkilencszázhárom júniusának egyik déle­lőttjén Herkulesfürdőn a harminchármas ezred ze­nekarának karmestere, Pazeller Jakab leült a zon­gorához, és saját kedvtelésére játszani kezdett. Egyszer csak érdekes téma bontakozott ki a rög­tönzésből: keringő, könnyű kis bódulat, áradó ro­mantika... A kottapapír fejlécére ezt írta: Herku­lesfürdői emlék.” A néma, omladozó szállodák egykorvolt „kur- szalonjaiban, ahol - Mikszáth szerint - napjában kétszer is táncmulatság volt; délelőtt az apró gye­rekek kerekedtek neki a valcereknek, este aztán a fölserdült kétnembeli fiatalság táncolt”, most az egerek táncára figyelhetünk fel. Mikrobusz vitt fel bennünket a Hétforráshoz. Itt apró fürdőmedencéket vájt a sziklába a természet. Harmincnyolc fokos termálvíz tör elő a sziklafa­lakból. A medencékben egymáshoz lapulva lubic-

Next

/
Oldalképek
Tartalom