Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-10-01 / 10. szám

10__________ r Saáry Eva VALAMI VAN A LEVEGŐBEN... Budapesti benyomások Budapesti tartózkodásaim alatt mindig rengeteg benyomás, hír, kép szakad a nyakamba, s talán furcsa, hogy elsőként egy jelentéktelennek tűnő dolgot emelek ki: polgári szervezet alakult a ma­gyar városok "felvirágoztatására", nem jelképesen, hanem a szó köznapi értelmében. Diákok, fiatal munkások járják az utcákat, s ahol lehet, a 60 év óta szégyenkező, szemetes buckák helyére növé­nyeket ültetnek - azzal sem törődve, hogy gyakran kiássák, ellopják őket. Vigasztaló, hogy ilyen emberek is élnek ha­zánkban, ilyen törekvésekkel is találkozunk. Ez azt jelenti, hogy létezik egy gyönge, bátortalan fénysugár, mely áttömi igyekszik az önző anyag- elvűség és a politikai acsarkodás sötét fellegeit. Persze, a megkeseredett s türelmük végére ért polgárok politikai változásban is reménykednek: legkésőbb az őszi költségvetési tárgyalásoknál "történnie kell valaminek"! Nincs sok vicc (a tréfálkozó kedv régen el­apadt), de ami van, az mind az ország miniszter- elnökét veszi célba. "Gyurcsány jó színész. Sze­retnénk darabokban látni!" - mondják, habár nem mindenki nevet rajta. Még szűkebb családomban is akadnak olyanok, akik méltatlankodva azonnal rávágják: "Az Orbán is..." - mintha egyik bűn menthetné a másikat. De egyébként is "ha zongo­rázni lehetne a különbséget"... Minden relatív, minden arányok kérdése. (Hogy ne is mondjam, a nagy Gyurcsány-rajongók érdekes módon ugyan­azok, akik az erdélyiek kettős állampolgárságát annak idején leszavazták, vagy nem is tartották ér­demesnek nyilvánítani a véleményüket.) Soha ilyen mélyponton nem volt az ország. Er­kölcsileg, anyagilag egyaránt. Sokan azt remélik, hogy "ez valóban a mélypont", ennél mélyebbre már nem lehet süllyedni. (Ki tudja??) * Hogyan élek Budapesten? Azt hiszem, ezt sem érdektelen elmondanom. Reggel a Katolikus Rádió ébreszt. Nem vagyok bigottan vallásos, de kultúrálisan ez a legmaga­sabb színvonalú, a legbékésebb, a legderűsebb. Híreiben nagyrészt az objektív tények felsorolásá­ra szorítkozik. Mosakodásnál és reggelinél azon­ban már a Kossuthot szoktam hallgatni, melyből hasznos információkat kapok: ki, mi, hol és mi­kor... (Persze, ott a véget nem érő, sok bizo­nyítványmagyarázat !) Itt-ott bombariadók is vannak. Építkezéseknél gyakran előkerülnek a második világháború idején fel nem robbant amerikai bombák. 60 éven ke­resztül robogott fölöttük a villamos, rohantak az autók... Jelképesen is így van. A felszínen sok szép lát­nivaló, sok érdekes program, mintha nem is a kitömi kész vulkán tetején táncolnának! Egyre több a belső emigrációban élő szellemi ember, aki hermetikusan elzárkózik a munkájába, mert másként nem tudná kibírni. Délben bemegyek az Alkotás utcai kis bisztró­ba ebédelni (oda, ahová a szegény emberek is jár­nak) vagy otthon főzök valamit. Vendéglőbe csak olyan esetekben, amikor meghívnak, vagy én hí­vok meg valakit. Akkor sem az elegáns helyekre, ahol sokszor jól becsapják a gyanútlan ven­dégeket. Még mindig sok a rokonom, barátom Budapes­ten, ami nem csoda, hiszen ott jártam iskolába, egyetemre, s művészeti, irodalmi körökkel is van­nak kapcsolataim. Nehéz megosztanom köztük az időmet. Kiállításom is nyílt az Érd közeli "olajváros­ban", Százhalombattán. A festményeket, nagymé­retű fotókat (geológus-múltamra tekintettel) a za­laegerszegi Magyar Olajipari Múzeum emberei hozták-viszik. A bevezetőt Tóth János igazgató és Sümegi György művészettörténész mondta, a mű­velődési ház vezetője, Takács Péter pedig ked­vesen vendégül látott bennünket a dunaparti ha­lászcsárdában. * Szórakozásra nemigen jutott időm, mert laká­som kisebb-nagyobb problémáival kellett foglal­koznom. Beázott a fürdőszoba mennyezete, de a felső lakó csak a házkezelőség ismételt fenyegeté­seinek a hatására volt hajlandó beengedni a szere­lőt. ... Csöpögnek a csapok, nem mindig mőködik a gáz, bedöglött a mosógép... Hja, régi ház, s a kommunizmus ideje alatt nem csináltak semmit. Akárcsak a török időkben: Ins'Allah! Ottartózkodásom idejére esett az évente egyszer sorra kerülő lomtalanítás, ami nagy izgalmat oko­zott az utcánkban. Az üzletekben mindent 3 la­2008. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom