Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-10-01 / 10. szám

2008. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 felelősség” cimén ismeretes, de bibliai zsidó ere­dete van. Ezért nem értettem meg eleinte a könyvben szereplő „ a forradalom tisztasága” c. kifejezést ill. gondolatot. Megértem a győrieket akik tejet küld­tek az orosz kolónia gyermekeinek, mert ezek ártatlanok voltak. De hogyan engedhette meg Pongrácz Gergely a Korvin köz parancsnoka a „forradalom tisztasága” cimén, hogy a fogságban tartott ÁVÓ-sokat elengedte? Mi ez már megint? Magnificent Hungarica? A nemesség és a virtus- ság beképzeltségéből következett meggondolatlan cselekedet? Mert ezek az ávósok nem voltak ilyen nagystilüek, hanem tízszer, százszor megtorolták azt ami velük történt. Az élet kegyetlen, nem is­mer könyörületet. Erre Jézus is hamar rájött. A közbiztonság, a faji, nemzeti, állami politikai, azaz eszmei fennmaradás céljából meg kell szüntetni a fuvolahangokat. Franco nem volt ilyen kegyelem­teljes. Kérlelhetetlenül megtorolta a bolsevisták által elkövetett hasonló kegyetlenségeket. A praktikus ész könyörtelen, csak a túlélés számit. Az elvek, vallások hitek, társaságok túl­élése. De a könyörület nem az észből, hanem szívből fakad. Minden atheista tanítás, üldöztetés ellenére egy őskeresztény érzelem tört fel, a hatalom minden mocska ellenében. Mivel az ÁVÓ-nak több osztálya volt. Azokat bocsátották el akiknek fehér igazolványuk volt csak. Vagyis Pongráczék nem gyakorolták a kollektiv felelősséget. Ebben volt a forradalom tisztasága. Bezzeg Benes és a háború utáni szövetsé­gesek nemcsak a németeket de minket is elitáltek e címen.1 Sőt még beteg agyuan a ma születetteket is vádolják elődeik „bűneiért” melyeket ők is elkö­vettek a gyarmatokon és a tömegbombázásokkal. Sőt hazánk mai (2008) miniszterelnöke: Gyur- csány Ferenc még mindig siránkozik a magyarok kollektiv felelősségén, ill. bűnösségén. Nem is­merem a protestánsok véleményét, tekintve, hogy több felekezetre oszlanak, de a római katolikus katekizmus el-itéli a kollektiv felelősség elvé. Felekezetre való teintet nélkül nekünk is ezt a né­zetet kell elfogadnunk, Volt szórványos népitélet, de csak olyan ávósokon akikről kitudódott benfentességük. Fran­co generális nem volt személyválogató. Olyan mértékkel mért amilyennel neki mértek. Jól nézett volna ki az ÁVÓ ha a forradalom is ezt csinálta volna. Az Úristen is személlyválogató. Elválaszt­ja a jókat és a rosszakat. A búzát a pelyvától és a pelyvát megégeti olthatatlan tűzzel. Ma éppen en­nek van a legnagyobb böjtje. Diszkrimináció, elő­ítélet, antiszemitizmus stb. A mai ember minden­képpen tömegember akar lenni. Ha őt bírálják, úgy gondolja és azzal védekezik, hogy azt a tábort bí­rálják és szapulják amelyikbe beletartozik. A kollektiv bűnösség ezért elitélendő, mert személyválogatás nálkül vesz mindenkit egy kalap alá.. A forradalmat 50 .év után már nem emle­getik a 20. szd. fontos eseményei között. A vele egyidejű szuezi ügyet fontosabbnak tartják. 56-ot meg sem említették. Pedig sokan onnét számítják a Szovjetunió szétbomlását. A történelmet akkor vérrel írták, a magyarok vérével. ­Ezért ez a könyv több mint egy könyv. Történelemkönyvnél is több. Magyarok bibliájá­nak is nevezhetném. Szalay Gyula--A Magyar Demokratában Hankó Ildikó Is­kola a Gyimesben címmel mutatja be a gyimes- felsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziu­mot. Az intézményt a missziós lelkületű Berszán Lajos hozta létre 1994-ben. A cikkíró emlékeztet rá, hogy a gyimesiek szegény emberek, így csak néhány tehetősebb ember engedhette meg magá­nak, hogy gyermekeit városokban taníttassa. A te­hetséges, rossz anyagi körülmények között élő gyermekek nem juthattak magyar nyelvű iskolá­ba. Ezen segített a gyimesfelsőloki plébános az is­kola létrehozásával, s „ezzel olyan missziót telje­sített Lajos atya, hogy a magyar nemzet örökös hálával tartozik neki: megmentett egy leszakadó­ban lévő nemzetrészt a jövő számára.” Beszán Lajos elmondta: jelenleg 368 diákja van a gimná­ziumnak és 25 fős a tanári testület. A diákságot gyimesi csángók, moldvai csángók és székelyek alkotják. Az anyanyelvi oktatás, a keresztény ér­tékrend adja azt a szilárd alapot a fiataloknak, amelyen felnőttként megvethetik a lábukat. 4--------------------------------------------------------------------■ „Nekünk a nyelvünk nagyobb kincsünk, mint a földünk, mert régibb, s akkor is él, amikor már a föld nem a miénk...!” Ravasz László

Next

/
Oldalképek
Tartalom