Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-09-01 / 9. szám
2008. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 I A mosoly országa „VÍVA LES ETCETERAS!” Indulásként leszögezem - kip-kop hogy kora ifjúságom óta eltökélten, megrögzötten és csökönyösen nő párti vagyok! Amin persze nem lehet csodálkozni, hiszen közismerten fair ember lévén el kell ismernem, hogy: A nők legtöbb esetben szebbek, jobbak, önzetlenebbek, szorgalmasabbak, megbízhatóbbak, okosabbak, erkölcsösebbek etc., etc., etc., mint a férfiak! Ahogy leírtam ezt a három etceterát, el kell mesélnem egy igaz történetet, amit Simon Bolivár, dél-amerikai szabadsághős életrajzában olvastam, íme az épületes „etceterás” sztori: A tábornok egy alkalommal kis perui városkában szállt meg. A titkára levelet küldött a városka egyetlen szállodájába, melyben szóról szóra ez állt: „Szép szoba, jó vacsora, udvarias kiszolgálás etc., etc., etc., legyen a tábornok úrnak biztosítva.” Bolivár természetesen a szálloda legszebb és legnagyobb szobáját kapta, majd a remek vacsora után a hotel tulajdonosa felkísérte a szobájába, ahol három „lengén” öltözött - avagy vetkőzött - és barátságosan mosolygó fiatal nőszemély üldögélt.- És kik lennének ezek a szépséges szenyori- ták...? - kérdezte kissé meglepetten Bolivár.- Ok kérem a három etcetera, akiket a titkár úr a levélben megrendelt... - mondta a tulajdonos büszkén. Emlékszem, mikor ezt a történetet olvastam, kimondottan sajnáltam, hogy nem lett belőlem délamerikai szabadsághős. Viva les etceteras! Vagyis éljenek az etceterák! Ifi. Fekete István * (Részlet a szerző, a Kanadai/Amerikai Magyarságban megjelent Amerika, óh... című cikkéből.) Két hölgy kávé mellett beszélget.-Jaj, Sárikám, hát nem is mondtad, hogy a lányodnak mexikói vőlegénye van. Mond, mikor lesz az esküvő? —Nem tudom, mert rosszul áll a Peso. —És volt már a fiatalember orvosnál? Móricka átkopog a szomszédba. —Anyuka kéreti szépen a Manci nénit, nem adná-e kölcsön a sodrófát? —Sütni akar anyukád valamit? —Nem, azt mondta, apukának kell valamit elmagyaráznia! A fiatal katona így szól a barátjához: —Képzeld megnősülök, eljönnél tanúnak? —Természetesen. Soha nem szoktam cserbenhagyni a barátaimat, ha szerencsétlenség éri őket. —Mi az abszolút pech? —Ha, magába zárkózik és elveszti a kulcsot. —Ki az abszolút nyomozó? —Aki, ha kell, a gyilkosgalócát is letartóztatja. —Ki az abszolút kertész? —Aki addig locsolja a félcipőjét, amig a szára kinő. —Ki az abszolút lusta lovag? —Aki felmenti magát a lovagi tornából. —Anyu, odanézz! - Hova, kislányom? —Oda! Ott a pádon az a fiú vak. —Honná veszed ezt a butaságot? —Hát nem látod, tapogatja a lányt? A pap egy fadarabot szegei a pap-lak udvarán. Egy kisfiú megy arra, megáll a kerítésnél, és csak nézi, nézi. Megkérdi tőle a pap: —Hát te, fiam, mit nézel annyira? —Csak azt várom, mit mond a tiszteletes úr, ha ráüt a kalapáccsal az ujjára! Egy vendég állandóan a legerősebb altatókat kéri a szálloda orvosától, mégis minden éjjel nőkkel szórakozik a bárban. Egyszer meg is kérdezi tőle az orvos: —Nem hat az altató amit adtam? —Dehogynem, doktor úr, a feleségem úgy alszik tőle, mint a bunda Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra!
