Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-09-01 / 9. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. szeptember Külföldön a családomban mi így őrizzük meg a hazát Völker Jenőné, Dr. Almay Katalin I. Beszéljünk külföldön magyarul? Nagy kérdés, nehéz kérdés, de nehéz a válasz is. Én Ausztriában születtem a háború után. A sors úgy hozta, hogy soha Magyarországra vissza nem mehettem. Brazíliában nevelkedtem 14 éves koromig, majd az Egyesült Államokba vándoroltunk át szüleimmel. Amikor az első elemiben azt kérdeztem édesanyámtól: Miért nem beszélhetünk otthon is portugálul, az felelte, hogy akkor ő nem fog tudni nekem olyan dolgokat elmondani, amiről csak magyarul tud beszélni, amiről csak magyarul érez, amit a portugál nyelven nem tudna kifejezni. A nyelv lélek. Reményik írja: „ Vigyázzatok ma jól amikor beszéltek. És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma nektek végső menedéktek, ......... tündérvár... katakomba ...” (Az Ige) Szüleimnek a magyar nyelv használata kapcsolatot jelentett a hazával, az elhagyott otthonnal. Nekem a magyar beszéd otthonunkat, a családi tűzhelyet jelentette; egy kis Magyarországot. A élénk beszélgetések, viccelődés is magyar hangulatot keltett. Ebben nőttem fel. Ezt a családi tűzhelyet kiegészítette a Sao Paulo-i magyar cserkészet, a bencés atyák által vezetett magyar kulturális élet, amelyek nélkül talán nem lett volna mód arra, hogy magyarságom kifejlődjön. De az emigrációban mindnyájan természetesen kétnyelvűekké válunk. Az új haza nyelve dominál, állandóan körbevesz, ezt halljuk az utcán, az iskolában, a rádióban, tévében. Édesapám egy igen kedves barátja Clevelandben így jellemezte életünket: „Egész nap dolgozunk, benne vagyunk a nagy amerikai tengerben. Aztán jön az este, a hétvégék, és második életet kezdünk, saját otthonunkban, magyar baráti körünkben.” Bennem is világossá vált életünk kettőssége és komoly elhatározásra jutottam, hogy magamban magyarul fogok gondolkozni és nem portugálul. Amerikában az angol más második nyelvként, gondolkodásmódként szerepelt, s a magyar szükségletté, menedékké vált. Mindnyájunknak el kell jutnia erre a pontra emigrációs életünk során. Választanunk kell: eltemessük-e vagy életben tartsuk-e magyar mivoltunkat. Száműzetésünkben anyanyelvűnk áll a legközelebb hozzánk - egy más világ, régi, megszokott hangnem, tradíció áll mögötte... Végül is a magyar haza levegője. Ezt valóban akkor éreztem a legjobban, amikor Ilona leányom megszületett és szólni akartam hozza. Milyen furcsa, milyen idegen lett volna, ha angolul szóltam volna! Eltemettem volna egy egész világot magam mögött! Sok emigráns magyar már csak néhány szót tud magyarul, mégis ez a pár szó még bennük is mély érzéseket ébreszthet, egy egész világot idézhet fel. Ha megszólalnak magyarul, hirtelen kapcsolat létesül a magyar nemzeti múlttal, hazánkkal: lelki kapcsolat. így sohasem szakadunk el tőle. Sohasem szakadunk el a magyar néptől, kultúrától, nemzetünktől, amelytől elszakított a sors. Ez a legkomolyabb ok, amiért magyarul kell beszélnünk továbbra is az emigrációban. Ez az elhatározás sorsvállalás. De ugyanakkor létjogosultságot, önbiztonságot nyújt nekünk. Kétnyelvűségünk nagyobb kulturáltságot, szélesebb látókört biztosít előnyös az iskolaévek alatt... Az amerikai iskolákban is megállapították már, hogy akik anyanyelvűket is megtanuljak, megtartják az angol mellett, fogékonyabbak, érdeklődőbbek, talán megértőbbek is embertársaikkal szemben és jobb eredményt érnek el tanulmányaikban. Magyar nyelvtudásunkkal hazánk javát is szolgálhatjuk. Mert ha valóban jól beszélünk magyarul, az azt is feltételezi, hogy olvasmányainkon keresztül megismertük hazánkat, s ezáltal helyesen tudjuk képviselni érdekeit külföldön. Ennek a ténynek ma talán nagyobb jelentősége van, mint valaha volt. Szép jutalmat kaptam, amikor 1989 májusában életemben először hazalátogattam férjemmel és gyermekeimmel. Otthon éreztem magam. Eltekintve a szürke árnyéktól, amellyel a kommunizmus bevonta az utóbbi hosszú 45 esztendőt, úgy éreztem, hogy magyarságomat visszatükrözte a sokszor megcsonkított, de előttem megtestesült haza... (Folytatjuk) Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra!
