Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-06-01 / 6. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA T/F 410-242-5333 E-mail: akacfal215@,aol.com Kiadó/foszerkesztő: Soós József Előfizetés díj egy évre 32 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 30 dollár. Kanadába 35 dollár. Tengerentúlra 49dollár. (Külföldre borítékban cs csak légipostával küldhetjük.) Az előfizetést USA- dollárban és USA-bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztő véleményét, és azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt, rövid, kijavított, és e- I mailen küldött írások a közlésnél előnyben részesülnek. Gábler Antal: Erdélyi térkép Várad, Torda, kincses Kolozsvár Tasnádftirdő - és Marosvásárhely; A Hargita hátán, fenyves erdők: hol A fáradt vándor, magyarokra lel. És gondolatban... utazom tovább: És Csíksomlyó, a végső állomás Székely ember, ott ébren őrködik — mert Mária képe, éltető forrás. Erdélyi induló Elhangzott a szó, zeng az induló, Győztesek megint, régi zászlaink. Nézd a gúnyhatárt, széttiporva már, Várnak újra mind, ősi bérceink. Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk, Győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg! Lépteink nyomán, fenn a Hargitán, Völgyeinkben lenn, tornyok hangja zeng. Már semerre sincs átkozott bilincs, Énekeljetek, völgyek és hegyek! Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk, Győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg! „TOVÁBB, TOVÁBB...” Júniusi emlékezés Ez történt, az történt, valamikor régen, de képzeletben szinte újra élem fiatalságom édes-bús korszakát, letűnt diák-évek áldott aranykorát. Évek, évtizedek távlatából nézve, azt az időszakot így visszaidézve, valóban arannyal ért fel minden napja, minden napnak minden „drukkoló” órája. Visszatekintve most „bölcsebb” meglátással, „érettebb” ésszel, még több megbánással, - csak most értékelem a tudás aranyát, tudomány-gyűjtésnek kincset-érő korát. Csak most értékelem, csak most valójában,- midőn utam nagyrészt már mögöttem hagytam - hogy tanulhattam, tudást is gyüjthettem, bár bevallom, néha kénytelen, kelletlen. Kevés, aki joggal eldicsekedhetne, hogy a tanulás volt egyetlen öröme, így adódott aztán, bizony egyre-másra, a következő nap „drukkoló” órája. Záróvizsgák vége, így június tájban, vegyes érzéseket hordozott magában. Vegyes eredménnyel, megkönnyebbült szívvel, TE DEUM-ot zengtünk, hálatelt lélekkel. Fel sem fogtuk akkor a búcsú értelmét, régi jó „cimborák” könnytelt ölelését. Búcsúztunk egymástól, zárda-iskolánktól, Isten-Veletek-re kitárt kapujától. Majd felsorakozva, végső vezényszóra, ballagtunk együtt, vén diák módjára... „Tovább, tovább, tovább”, kicsordul a könnyem.- Egy régi június emlékét idézem. Panajothné László Márta Köszönet mindazoknak, akik színvonalas munkájukkal, anyagi támogatásukkal segítik a lap folyamatos megjelenését!
