Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-05-01 / 5. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. május diófa a kút mellett már nem él. Kivágták. Most fáj a hiánya. A mama miatt. Amikor eltávoztam abból a régi házból, a sarkon mindig visszatekintek. Ott állt mindig a kiskapuban, tekintetével távozásom kísérve, kezét a szeme fölé emelte, hogy jobban lásson, vagy hogy a könnyeit törölje? Már réges-régen senki sem áll abban a kiskapuban, de én azt a házat mégis mindig úgy látom: a mamával. És arra gondolok ma, anyák napján, hány ilyen kis parasztházba vagy városi lakásba várják haza az anyák a gyermeküket. Meggyötörtek, az álmatlanul virrasztók, az elfáradtak, a magányosan, kis nyugdíjukból élók, a szomorú, kiapadt könnyű anyák, a megkeseredtek. Várják, hogy nyílik majd az ajtó, vagy felberreg a telefon és jelentkezik a gyermek hangja. A szomszéd városból, vagy csak innen, a másik kerületből, ahonnan már évek óta nem talál haza. Istenem, hány ajtó marad csukva, mert nem jelentkezik az, akinek betegágya fölé oly féltő gonddal hajolt valaha az a magányos öregasszony, aki most egyedül maradt. Legyen a gyermeki szeretet napja ez a mai és ne maradjon virág és ölelés nélkül egy édesanya se a világon. Akik pedig már nem mehetnek haza, a mamához, azok ma idézzék maguk elé a szívükben élő alakját és mondják ki lágyan a nevét, mert nincs ennél szebb szó. Édesanya. Illatos szélben imbolygó kerti virágok ők. Legyen áldott éz a vasárnap, a róluk való megemlékezés napja. Anyám Anyám ... töprengő Édesanyám! Mily öröm töltötte bé szíved, mikor megláttad első rezzenetem. Azt gondoltad ez örökké tartó lesz? Aztán jött az anya szívébe, gyermeke iránt való félelem. Féltve akarta kezeiben kiskacsóim szorosan tartani, de a rohanó évek előidőzték a fészekből való kiröppenést. Oh, be szomorú idők vártak reám A Te védőkezed nem óvott engem már Hivó szavaid még most is fülembe cseng Gyere kicsim, gyere. Főleg anyáknapján sokat gondolok reád Mert tudom mit jelent nekem a töprengő Édesanyám. Kaprinyákné Bodnár Szerénke BÚS OTTÓ (Szabadka) LÉSZEN CSILLAGFORDULÁS MEGINT Amióta világ a világ, az édesanyák mindig könnyező szemekkel vettek búcsút bevonuló fiaiktól. Féltették őkeL Ma is féltik. Ahogyan csak szülőanya féltheti felcseperedett magzatát: tiszta szívből, őszintén, sírva, imádkozva. Ez az anyák sorsa. Amióta világ a világ. Mert a méhükben foggant fiúgyermekeket egyszer elviszik katonának, és a seregben a játékpuska helyett valódi fegyvert akasztanak zsenge bajuszú csemetéik vállára. Halált hozó, istenverte, átkozott fegyvereken Tegnap is. Ma is. Itt is. Máshol is. És az édesanyák a világon mindenhol egyformák. A földkerekség minden zegzugában ugyanolyan angyali türelemmel nevelik gyermekeiket, ugyanolyan kitartással tanítják őket járni, beszélni, és betegségük idején ugyanolyan odaadással borogatják lázas fejecskéjüket. Még a könnyeik is egyformák: fájóan igaziak. Amióta világ a világ. És nem ok nélkül sírnak a fiaikért aggódó édesanyák... Itt sem. Máshol sem. Sok helyen áll még a bál. Van ahol tíz éve, van, ahol már néhány évtizede. Hadurak jönnek, hadurak mennek, de a könnyek megmaradnak. Őrült eszmékért, saját földjeiken el nem férőkért. Meddig még? Hát megannyi vesztes háború nem volt még elég? Hány ártatlan embernek kell még meghalnia ahhoz, hogy az el- borúlt elmék is kitisztuljanak? Mert egyszer, a legel- borultabb elmék is kitisztulnak. És a katona fiukért síró anyák könnyei is elapadnak. Még ennek a balkáni lőporos hordónak a legeslegtetején is. El kell apadniuk... Előbb-utóbb. Mert a világon minden múlandó. A harci kedv is. A hódítás vágya is. Csak az anyák szeretete tart örökké. Az idők végezetéig. És az anyaszomorító hadurak csillaga is lehull majd az égről. Hiába hősködnek. Hiába akarják ismét - Jki tudja, hányadszor - a más gyerekeit csatatérre vinni. Hiába uszítanak. Hiába fenyegetőznek. Az uszítások fenyegetőzések ideje lassan lejár. A világnak mind a négy sarkában. Északtól, délig, kelettől nyugatig. Itt is. Az Úr akaratából. Hiszen mi mindannyian az Ó kezében vagyunk. Hát ezért: " Jól gondolja meg ki mit cselekszik! Likasszák már az égben fönt a rostát, s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok És lészen csillagfordulás megint, és miként hirdeti a Biblia: megmérettetik az embernek fia, s ki mint vetett, ózonképpen arat" (Wass Albert) /SZABAD HÉT NAP/ * BÁCSKA MAGYAR FÖLD, NE HAGYJUK ELVESZNI
