Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-04-01 / 4. szám
22 meskúthoz és a magyarul éneklő gyerekekhez tudjuk csak elképzelni. Gyertek visza kedves madarak a Tiszapartjára, a nádasokban békákra lesni és vinni a kicsinyeknek a jó falatokat. A lerombolt házainkat felépítettük, az oroszokat kiűztük hazákból a gyermekeinket szabadon neveljük orosz elnyomás nélkül. Gyertek! Van ismét helyetek a kéményeken és az emberek szívében. Gyermekeinket már megtanítottuk a gólyákhoz szóló dalokra: Gólya, gólya vaslapát, hozzál né- künk kisbabát. Hozzál, hiszen nagyon kevesen vagyunk. “És a régi fészked megigazgatod, hogy kikölthesd pelyhes magzatod” ( T M) Bittó Boldog Klára LÉGY HÍVE RENDÜLETLENÜL. Légy híve még holtodban is Tépett Hazádnak Magyar....! Légy híve rendületlenül Bár idegen fold takar. Légy híve, mert csak tested az Mit a messzeség fed el — De Szellemed, a nyugtalan, Hazádért esdekel. Légy híve rendületlenül Mert örökre szent a táj, Hol őseid szíve hevült és holtan is haza vár. Őrizd szíved mélyén belül Emléke benne dobban — és kínban, vágyban egyesül Életedben -halálodban. Légy híve rendületlenül... Négyesy Irén Négyesy Irén az emigrációban írta ezt a költeményt. Ő nemcsak elképzelte az emigrációt mint Vörösmarty Mihály de élte is. Ő tudta mi a honvágy. Szüléink sírja éppúgy vonz bennünket mint a dunaprti füzesek, gyermekkorunk emlékei. 2008. április A minap jöttem haza egy ünnepségről Dél-Flóridéból. Vagy 250 magyar vendég jött össze a vacsorára. Szólt a zene, magyar nóták, régi pesti slágerek, katonanóták vegyesen. Az asztaloknál tizen ültek. Megfigyeltem, a szomszéd asztalnál velem rézsűt szemben két asszony ült, mindkettő felül volt a negyvenen. Minden nótát, dalt ismertek, teljes tüdőből fújták őket, a katonanótákat indulókat is és a többit ahogy csak tudták. Odahaza a legények búcsúkor sem énekeltek ilyen szívből. Jól érezték magukat „otthon voltak” a többiek között. Elképzelem így mehet ez a németek között, vagy lengyel helyen. Ismertem régi emigránsokat (már én is az vagyok, hiszen 45 éve vagyok az) de valamennyi - velem együtt - számolni még mindig magyarul számol magában. De volt és van az emigrációnak jó oldala is. Átmentettünk sok értéket és szép szokást, könyveket és verseket amiről otthon nem lehetett beszélni vagy hallani. De a legnagyobb oldala a szabad gondolkodás gyakorlatában volt. Bár sok unoka, vagy talán már gyermek nem beszél jól, vagy egyáltalán magyarul, de van bennük, maradt bennük valami nosztalgia minden iránt, ami magyar. Mert tudat alatt megérezték a varázst amit ez nekünk jelentett. Azt a titokzatos nyelvet amelyen tudnak pár szót, hiszen látom hogyan csillan fel a szemük mikor megértenek valamit a TV-n vagy máshol. Ez az emigráció nem temetett inkább teremtett, dolgozott és alkotott, sőt véleményével a „hidegháború alatt” alakította a közvéleményt. Sírkövünkön pár magyar szó emlékezteti az utókort kik voltunk. Szalay Gyula Könyveket kaptak ajándékba a tatai iskolások. Wass Albert erdélyi magyar iró, költő regényeit és gyermekeknek szóló mesekönyveit adományozta a tatai oktatási intézményeknek Michl József polgármester.--A Magyar Hírlap Elkapkodják a bibliákat a boltok polcairól című összeállítása szerint minden bizonnyal a három történelmi egyház által meghirdetett Biblia évének tudható be, hogy az év elején eltűnt a boltok polcairól a Szentírás. A Szent István Társulatnál például tízszeresére nőtt idén a kereslet a Könyvek Könyve iránt. A szokatlanul nagy érdeklődés miatt most hiánycikk a Biblia, a kiadók már dolgoznak az utánpótláson. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
