Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
2007. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG A mosoly országa A kommunista tervteljesítés Gyermekkoromban, ha megkérdeztek, hova vigyenek, mindig a városligeti Angolparkba akartaem menni. A sok érdekességen kívül, engem legjobban a Liliputi Színház érdekelt. Fogalmam sem volt arról, hogy mit játszanak abban a színházban, nem azért mentem oda, hanem azért, hogy megcsodáljam azokat a felnőtteket, akik olyan kicsik voltak, mint én. Nem voltak torzszülöttek, arányos testük volt, csak olyan kicsinek születtek. Különösen az egyik nagyhaju, kifestett nő tetszett nekem. Csillogó ruhájában karcsú, törékeny volt és picike magas sarkú lakkcipője talán még az én lábamra sem ment volna fel. A vászonból készült kis színház mögött, cirkuszos kocsikban laktak. Alig bírtam magammal, oda akartam szaladni (de nem engedtek), amikor azt láttam, hogy a picike nőnek a karjában egy akkora élő kisgyerek van, mint az én babám. A háború alatt bombát kapott a budapesti állatkert és az Angolpark. Amikor újra felépítették, Vidámpark lett belőle és a Liliputi Színház is eltűnt a kis emberkékkel együtt. Az egyik pesti újságíró, megtalált közülük egy férfit. Kikérdezte mivel foglalkozik, hogy tud megélni? —Hát bizony eleinte nagyon nehéz volt... szakmára akartak tanítani, de sem az asztalokat, sem a gépeket nem értem fel, mivel alacsony vagyok. De most, jó állást találtam, elégedett vagyok!-Hol dolgozik? —Egy Termelő Szövetkezeti Csoportnál. —Mit tud ott csinálni? —Én teljesítem az ötéves tervet. —Hogyan? —Úgy, hogy amikor a vetés másnak térden felül ér, akkor engem beállítanak, mert nekem a vállamig ér. Lefényképeznek és az újságok hozzák a fényképemet, hogy a mi termelő szövetkezünkben már ilyen magasra nőtt a búza és a kukorica. A tanácselnököt megjutalmazzák és ebből én sem maradok ki...! Fekete Margit Feleség vacsora után: —Édesem, egy nagy titkot kell megsúgnom. Nem sokára hárman leszünk... —Oh, egyetlenem... Biztos vagy benne? —Egészen biztos. A mama válik a papától és hozzánk költözik. —Mama - csipogja a 15 éves Iluska — képzeld, csupán szórakozásból feladtam egy jeligés levelet az újságba: „Csinos, fiatal lány megismerkedne középkorú férfivel szórakozás céljából”. —O, te haszontalan! És kaptál rá választ? —Csak egyet. A papától. * A szobalány felmond az asszonyának. Az csodálkozva kérdi, hogy miért akar elmenni, hiszen jódolga van. —A felirat miatt, ami a szobámban van: „Légy készen, mert nem tudhatod, melyik órában fog az Úr meglátogatni”. —És mi a kifogás ellene? —Jaj kérem, mióta itt vagyok, nem tudok aludni! Folyton készenlétben vagyok, de az úr még egyszer sem jött. * Berci panaszkodik barátjának: —Rossz volt a koszt, unalmas a társaság, csúnya a háziasszony, egyszóval úgy éreztem magam, mintha otthon lettem volna. * Két kommunista író beszélget: —írtam egy könyvet. Egy fiatalember megismerkedik egy fiatal nővel... —A, szerelmi történet? —Összaházasodnak és kapnak egy lakást... —Szóval gyerekmese... * Anya a lányához^ —Bizalmasan súgom meg neked: ne nagyon védekezz, ha ez a politikus meg akar csókolni. —Rendben van Anyú. De tudd meg: ő belpolitikus. * Városi gyerekszáj: —Anyu, hányféle tej van? —Hogy érted ezt, kisfiam?-Most egy tehenet rajzolok, s szeretném tudni, hányféle csap van a hasa alatt... * Meghal a cigány, odalent találkozik Kádár elvtárssal. Kádár megkérdezi: —Mond te cigány, mikor volt jobb élni, mostanában vagy az én időmben? Erre a cigány: —A te idődben a politikusok politizáltak, a munkások dolgoztak, a cigányok meg loptak... Mostanában pedig a politikusok lopnak, a munkások politizálnak, és azt akarják, hogy mi cágányok dolgozzunk! 35
