Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
2007. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 33 Udvarló cigánycsuk A fekete fejű, fehér nyakravalóval ékes hímet a hirtelen jött március eleji hóesés idején láttam először. Nemrég érkezhetett haza dél felől, és láthatóan idegenül mozgott a sűrűn hulló hópihék között. Egy tavalyról megmaradt száraz héjakútmácsonyáról egy kis bokorra szállt, megrázta magát, majd a bokor tövéhez röppent. Oda még nem jutott el a hó, gyorsan felcsípett valamit a fűszálak közül, talán egy korán előbújt farkaspókot, aztán újra a héjakútra szállt vissza. Kicsit sajnáltam, de nem féltettem. A márciusi havazás nem tart soká, a cigánycsuk pedig edzett madár, tavasszal korán érkezik, és évente akadnak áttelelők is. Két héttel később ismét azon a környéken jártam. A Budakeszi határában őrködő két mamutfenyő mögött húzódó bokros részen évente fészkel egy cigánycsukpár, őket kerestem. A hímet a múltkori hely közelében már messziről megpillantottam. Egy galagonya legfelső ágán ült, és valószínűleg sokkal jobban érezte magát, mint legutóbb, a hóesésben. Már nem volt egyedül, egyszerű színezetű választottja egy közeli vadrózsa csúcsán ringatózott. Távolabbról távcsövén át figyeltem őket. A hím folyamatosan énekelt, később a tojóhoz repült, és tetszelegve, faroktollait kissé széttárva dalolt, udvarolt. Az egy ideig látszólag közömbösen hallgatta, majd egy kacér pillantást vetett rá, és elrepült. Egy csalogató félkört tett, a hím, sűrűn hallatott "tsek-tsek" hangokkal, mindenütt a nyomában. Játékosan űzte, kergette a bokrok között, aztán, amikor a tojó megunta a szerelmes hajszát, és egy száraz kóró hegyére ült, a közeli bokor csúcsán újra énekeim kezdett. Szinte átszellemült, amint párja felé fordulva, szárnyait kissé leeresztve, faroktollaival sátorozva, minden mást feledve egyedül csak neki dalolt. Bár a cigánycsuk rövidke strófái nem kelhetnek versenyre a fülemüle csattogásával vagy a barátka hangos énekével, a felhevülten udvarló madár fekete fejével, fehér galléij ával és rozsda vörös begyével nagyszerű látványt nyújtott. Énekelt, majd csaknem meredeken a levegőbe emelkedett. Talán húsz méter magasan szárnyaival szaporán verdesve szökdécselni, táncolni kezdett. Feje kissé előrehajolt, faroktollait széttárta, lábait maga alá lógatta, miközben a korábbinál hangosabban és változatosabban énekelt. Majd széles lendülettel alábukott, és egy galagonya csúcsán kötött ki. De csak azért, hogy néhány perc múlva újra a magasba emelkedjék, nászrepüljön. Később szerelmes hajsza kezdődött, melynek végén a tojó a földre szállt, lekushadt, és halk, finom hangokkal hívta a hímet. A párzást követően egy bokorra ült, megrázta magát, majd félrehajtott fejjel maga alá nézett. Pár másodpercig figyelt, aztán a fűbe ereszkedett és felkapott valamit. A hím közben tovább énekelt. A legmagasabb bokor csúcsát választotta, ahonnan párját és a környéket is szemmel tarthatta. Fújt a szél, hajladoztak a vékony gallyak, de a madár faroktollaival egyensúlyozott, hol széttárta, hol ismét összecsukta őket. Egy idő után megint felemelkedett, boldogan táncolt a magasban, a szél egyik strófáját a másik után röpítette tova a bokrok felett. A cigánycsukpárok márciusban költenek először. Az idei rendhagyó tavasz miatt talán ők is késnek egy kicsit, de a fű között jól elrejtett fészekben azóta már biztosan ott lapulnak a tojások, és rövidesen éhes fiókák várják a teli csőrrel, pókokkal, rovarokkal érkező öreg madarakat. Znjenber.hu/ Schmidt Egon Fotó: Bccsy László j—ja?a vágyom csendes kis falumba, hív az erdő, meg a régi ház, akáclombos, csendes k'S falumba f—desan yám mindig haza vár. Ive A búb os kemence me Heti ü/v meséli sok szép, gyönyörű meséi. Tóth iszékeny gyermek voliam akkor, (ffsábíioii a kék/o messzeség.. kfej’ azóia sok földei bejáriam, sok szép álmom, vágyam elbagyoii.. A\kádombos, csendes kis falumban ff ősi iudom: a boldogság lakoii.
