Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. március rülmény azt látszik bizonyítani, hogy a polgári kormány jobb teljesítményt nyújtott a szocialista kormányoknál, különösen a Medgyessy-, majd Gyurcsány-produk- ciónál. A tragikomikus ebben az, hogy Orbán 2002-ben jó kormányzás után veszítette el a választásokat. Ez a paradoxon magyarázatra szorul. Véleményem szerint a hatalomban kissé felhígult Fidesz elsősorban abban hibázott, hogy úgy viselkedett, mintha szilárd demokráciában élnénk, ahol hosszabb távon az erők kiegyenlítődnek, és a váltógazdaság természetes módon működik, ahol a sajtó elfogulatlanul mérlegel, s a balfogásokat, vétkeket és önzéseket nem egyoldalúan nagyítja fel, s nem szolgálja szervezetten és gátlástalanul a baloldali stratégiát. A hatalomra került fiatal demokratáknál némi önhittség volt megfigyelhető, s az a tév- képzet, hogy a teljesítmény a választások során elnyeri jutalmát. Ez a fokozott önbizalom, amely esetleg úgy vélte, hogy nem szorul külső, intellektuális segítségre, a szocialisták képmutató, szerény cinizmusával s hatalmas gazdasági, pénzügyi, értelmiségi túlsúlyával találkozott, és a baloldali média fortélyos ellenszenvébe ütközött. Orbán Viktor mondhatni sokat kormányzott, és keveset kommunikált. A szocialistáknak, s különösképpen Gyurcsánynak a választás előtti szituációkban eszükbe sem jutott kormányozni, csak a kommunikációval törődtek. Ebben Gyurcsány - ahogy Debreczeni könyvéből értesültünk - felettébb innovatív volt, s híján az erkölcsi skrupulusoknak, hitelesen megtévesztő. Saját bevallása szerint sem kormányzott, de jól, tudatosan hazudott. Életveszélyes voltát a Fidesz valószínűleg elkésve ismerte fel. Az a felfogása és az a taktikája pedig, amely arra törekedett, hogy az ellenfél hazugságait túllicitálja, a magyar sajtó sajátos jellegéből eredendően is meddő maradt. Épp ésszel be kell látnunk, hogy a Fidesz a 2006- os választási küzdelem során abban a tévhitben ringott, hogy a szocialisták ígérgetés módszereit és negatív kampányát átvéve győzni lehet. így főleg a plakátháború során nyilvánvaló, ügyetlen túlzásokat engedett meg magának (rosszabbul élünk, mint négy éve! stb.), amikor a puszta igazság elegendő lett volna. Ráadásul a kampány manuálisnak és rutinszerűnek tekinthető részét elhibázta. Zárórendezvényén riasztó bornírtságok hangzottak el. Hát nem figyelemre méltó, hogy egy-egy kongresszus után a Fidesszel rokon szenvezők tábora általában csökkeni kezd? De: amíg a polgári oldal nagy pártja talán csak sokat hibázott, addig Gyurcsány és csapata hazugságot halmozott hazuesáera. megtévesztve választóit. íev lényegében megcsúfolta a demokráciát. Végül, a főhatalmat ismét megkaparintva, Magyarországon uralkodóvá tette azt az anakronizmust, amit jobb szó híján posztkommunizmusnak nevezünk. Amikor pedig az igazság egy része felszínre tört, a Gyurcsány-féle hálózat a demokrácia leglényegesebb elemeit rúgta fel, s hiába, hogy csúful elveszítette az önkormányzati választásokat, büszkén és erőszakosan regnál mindmostanáig, felidézve az önkény korát. Kérdés, mit hoz a jövő, miután a Fidesz mindent megtett, s ehhez hatalmas tömegtámogatást kapott, hogy Gyurcsány távozzon a hatalomból, a miniszterelnök pedig arcátlanul, habitusán mit sem változtatva a helyén maradt. Természetesen Orbánék nélkül a magyar parlamentáris demokrácia kiüresedne. Mindazok, akik jelenleg erkölcsi felháborodást éreznek, és pozitív tettvágyat árulnak el, politikai irányítás nélkül maradnának. Csalódásba és undorba süllyedne az ország lakosságának mintegy fele. Mi a teendő tehát? Visszatérve kezdeti gondolatunkhoz: nem a Fidesz és az MSZP, nem Orbán és Gyurcsány küzdelme ez, hanem mindannyiunké. Ezért, bár én is szeretem a szimbolikus Magyarországot, nem hiszek a megbékélésben, nem írok a „csendes többség” nevében levelezőlapot, sőt abban sem hiszek, hogy Európa kihúz bennünket a bajból. A folyamatos, szilárd ellenállásban és a nyilvánvaló erkölcsi fölényben, kitartásban van minden reményünk. Abban, hogy az igazság előbb-utóbb a hazugság fölé kerekedik, az erkölcsi rend helyreáll. Ez nemcsak a Fideszen és az emberfeletti erőfeszítésekre predesztinált Orbán Viktoron múlik, hanem mindannyiunkon, akik itt élünk, s őrizzük annak a reménynek fogyó melegét, amely a rendszerváltozással, úgy tűnt, ránk köszöntött. Eközben tudnunk kell, hogy az őszi önkormányzati választásokon bekövetkezett elsöprő jobboldali győzelem nem csupán s talán nem is elsősorban a Fidesz érdeme. Sokkal inkább az emberek hazugságok által sértett és aktivizált önérzetének megnyilvánulása, és a rádöbbe- nés, hogy igazság és erkölcs nélkül nincs jólét, béke, demokrácia. A választási győzelem s az őszi történések során tapasztalt emberi-nemzeti szolidaritás a Fidesz vezető politikusait nem csupán büszkeséggel töltheti el, hanem szerénységre is kötelezheti. Az ő létezésük, tevékenységük, emberi tartásuk jelentheti az erkölcs és a rend pozitív pólusát. Nem alaptalan a figyelmeztetés: ha Gyurcsány Ferenc még négy évig hatalmon marad, a szocialisták által képviselt „erkölcsi rend” ismét egyeduralomra jut, akkor Magyarországnak befellegzett. Cmho\-A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Millenáris Park Teátrumában kilencedik alkalommal mondta el hagyományos évértékelő beszédét.
